Miért nem szól úgy, ahogy szeretnénk
Egy új aktív mélyláda megvásárlása után sokakat ér csalódás. Legyen szó házimoziról vagy sztereó zenehallgatásról, a végeredmény otthon gyakran egészen más, mint amire számítottunk. Előfordulhat, hogy a mélyhangok túl erősek, dübörögnek, vagy éppen ellenkezőleg: bizonyos frekvenciák szinte teljesen eltűnnek. Ilyenkor könnyű azt gondolni, hogy rossz mélyládát választottunk a rendszerünkhöz. A valóság azonban az, hogy a legtöbb esetben nem a mélyládával van probléma.
A mélyhangok működése alapvetően eltér a közép- és magas frekvenciákétól. A mélytartományt nemcsak az aktív mélyláda minősége és teljesítménye határozza meg, hanem legalább ugyanekkora szerepe van a helyiségnek és annak is, hová helyezzük a mélyládát. Éppen ezért ugyanaz a mélyláda két különböző házimoziban vagy zenehallgatásra kialakított helyiségben is teljesen másképp viselkedhet.
Amikor nekiálltunk ennek a cikknek, azt gondoltuk, hogy néhány egyszerű tanácsban össze lehet foglalni a mélyláda helyes elhelyezését. Gyorsan kiderült azonban, hogy a téma jóval összetettebb. Rengeteg tévhit él a témával kapcsolatban, miközben sok esetben már egészen apró változtatások is meglepően nagy javulást hozhatnak. Ebben a cikkben végigvesszük azokat az alapelveket, amelyeket mi magunk is alkalmazunk házimozik és sztereó rendszerek tervezése során. Nem célunk minden akusztikai kérdést részletesen bemutatni, hiszen minden helyiség más. Inkább olyan gyakorlati irányelveket szeretnénk megosztani, amelyekkel a legtöbb rendszerből érezhetően jobb eredményt lehet kihozni.
A jó hangzás kulcsa nem csak maga a mélyláda
Sokan úgy gondolják, hogy minél drágább, jobb vagy nagyobb teljesítményű egy aktív mélyláda, annál erőteljesebb és kiegyenlítettebb lesz a hangzás. Ez részben igaz, de csak részben. A mélytartomány esetében ugyanis nem kizárólag a mélyláda minősége számít, ugyanilyen fontos a helyiség, és az is, hová helyezzük a mélyládát. Ennek oka a mélyhangok rendkívül nagy hullámhossza. 100 Hz alatt a hanghullámok már több méter hosszúak.
- 80 Hz-en: 4,25 méter
- 40 Hz-en: 8,5 méter
- 20 Hz-en: közel 17 méter
Ezek a hullámok összemérhetők egy átlagos nappali vagy moziszoba méreteivel, ezért visszaverődnek a falakról, a mennyezetről és a padlóról. A visszaverődő hullámok találkoznak egymással, és ennek hatására kialakulnak az úgynevezett állóhullámok. Ennek eredményeként egyes frekvenciák felerősödnek, mások pedig részben vagy akár teljesen kioltódnak. Ezért fordulhat elő, hogy a kanapén ülve alig hallunk egy adott mélyhangot (frekvenciát), miközben két lépéssel arrébb ugyanaz a frekvencia már túl hangosnak tűnik.
A kioltás sokkal nagyobb probléma, mint a kiemelés
A legtöbben attól tartanak, hogy a mélyhangok bizonyos frekvenciákon túl erősek lesznek. Pedig akusztikai szempontból általában nem ez jelenti a legnagyobb problémát. Ha egy adott frekvencia a szobában túlságosan kiemelkedik, azt a mai AV-erősítők automatikus szobakorrekciós rendszerei többnyire jól kezelik. Egy 8–10 dB-es kiemelést sok esetben hatékonyan csökkenteni tudnak.
A kioltásokkal azonban egészen más a helyzet. Ha egy adott frekvencia a hallgatási pozícióban azért tűnik el, mert a szobában kialakuló hanghullámok kioltják egymást, azon az elektronika már csak nagyon korlátozottan tud segíteni. Hiába emeli meg az erősítő azt a frekvenciát, a fizika törvényei ettől még nem változnak, a kioltás pedig továbbra is megmarad.
Összegezve:
- Kiemelés: Ha egy frekvencia túlságosan felerősödik a szobában, azt a mai AV-erősítők vagy a mélyládádák automatikus szobakorrekciós rendszerei többnyire jól kezelik.
- Kioltás: Ha a hullámok kioltját egymást a hallgatási pozícióban, ott az elektronika szinte tehetetlen.
Ezért mondjuk mindig azt, hogy az egyenletes mélytartomány alapja nem a beállítás, hanem a megfelelő elhelyezés.
A szoba, ahol nemcsak a méret, az arányok is számítanak
Ha valaki új házat épít vagy külön moziszobát tervez, már a helyiség méreteinek meghatározásakor érdemes figyelembe venni az akusztikai szempontokat. Sokan elsősorban az alapterületre koncentrálnak, pedig legalább ennyire fontos a helyiség hosszának, szélességének és belmagasságának egymáshoz viszonyított aránya. Ha ezek az arányok túl közel állnak egymáshoz, ugyanazok a szobamódusok több irányban is kialakulhatnak, ami tovább növeli a kiemelések és a kioltások mértékét.
Vegyünk egy egyszerű példát. Egy 5 × 5 × 2,5 méteres helyiség akusztikai szempontból messze nem ideális. A két azonos méret miatt több szobamódus is ugyanazon a frekvencián jelentkezhet, így a problémák összeadódnak.
Természetesen a valóság ennél jóval összetettebb, de a példa jól szemlélteti, hogy miért nem mindegy, milyen arányú helyiségben szeretnénk komoly mélytartományt kialakítani. Hasonló jelenség figyelhető meg egy 6 × 4 × 3 méteres helyiségben is, ahol bizonyos méretarányok miatt egyes szobamódusok átfedésbe kerülhetnek.
A jó hír viszont az, hogy már néhány tíz centiméteres módosítás is jelentősen javíthat a helyzeten. Ha például egy új helyiség tervezésekor egy falat 20–40 centiméterrel arrébb helyezünk, már egészen más szobamódusok alakulhatnak ki. Ez természetesen nem jelent megoldást egy meglévő nappaliban, de jól mutatja, hogy a mélytartomány szempontjából a helyiség legalább olyan fontos, mint maga a mélyláda.
Mielőtt a mélyládát mozgatnánk
Itt követik el a legtöbben az első hibát. Ha valaki elégedetlen a mélytartománnyal, szinte automatikusan elkezdi tologatni a mélyládát. Pedig mielőtt ehhez hozzálátnánk, érdemes feltenni egy másik kérdést:
Hol ülünk?
Ha a hallgatási pozíció éppen egy kioltás közepére esik, akkor szinte teljesen mindegy, hová tesszük a mélyládát. Lehet, hogy valamennyit javul a helyzet, de a probléma gyökere továbbra is megmarad. Éppen ezért mindig azt javasoljuk, hogy ne kizárólag a mélyláda helyével kísérletezzünk. Ha van rá lehetőség, próbáljuk meg a hallgatási pozíciót is néhány tíz centiméterrel előrébb vagy hátrébb helyezni. Sokan meglepődnek, pedig már egy 20–30 centiméteres elmozdítás is olyan változást hozhat, amit semmilyen beállítással nem lehetne elérni.
Bár minden helyiség más, néhány általános irányelv segíthet a megfelelő hallgatási pozíció megtalálásában. Általában nem célszerű a szoba pontos közepére ülni, de a helyiség hosszának körülbelül háromnegyedénél lévő pozíció sem szokott ideális lenni. Moziszobák tervezésekor mi gyakran arra törekszünk, hogy a fő hallgatási pozíció nagyjából az első faltól számított kétharmad környékére kerüljön. Ez természetesen nem minden helyiségben jelent tökéletes megoldást, de jó kiindulási alap lehet. Ha már megtaláltuk a megfelelő hallgatási pozíciót, akkor érdemes elkezdeni a mélyláda helyének keresését.
Ne feledjük:
- Ne üljünk a szoba mértani közepére! Ez akusztikailag szinte mindig problémás.
- A helyiség 3/4-es pontja sem szokott ideális lenni.
- A 2/3-os szabály: Moziszobák tervezésekor a fő hallgatási pozíciót érdemes az első faltól számított távolság nagyjából kétharmadára pozicionálni.
A legfontosabb azonban továbbra is ugyanaz: Ne csak a mélyládát mozgassuk! Sok esetben többet javít a hangzáson a hallgatási pozíció módosítása, mint a mélyláda áthelyezése.
Hová tegyük a mélyládát?
Miután megtaláltuk a megfelelő hallgatási pozíciót, következhet az aktív mélyláda helyének kiválasztása.
Ilyenkor szinte mindenki ugyanazt kérdezi: „Pontosan hová tegyem?”
Erre sajnos nincs olyan válasz, amely minden nappaliban vagy moziszobában működik. A szoba adottságai, a bútorok elhelyezése és a hallgatási pozíció egyaránt befolyásolják a végeredményt, ezért ugyanaz a pozíció két különböző helyiségben teljesen eltérő eredményt adhat. Ennek ellenére vannak olyan kiindulási pontok, amelyek a legtöbb esetben jól működnek. Ha egyetlen mélyládát használunk, általában érdemes az első fal mentén keresni a megfelelő helyet. Ennek nemcsak akusztikai, hanem gyakorlati oka is van. Egy átlagos nappaliban a frontsugárzók, a centersugárzó, a TV-állvány, a bútorok és a közlekedési útvonalak jelentősen leszűkítik a lehetőségeket, ezért a mélyláda a legtöbb esetben az első fal közelébe kerül.
Ez azonban egyáltalán nem jelent problémát. Sőt, sok esetben ez a legjobb kompromisszum. Talán az egyik legelterjedtebb tévhit, hogy a mélyládát semmiképpen sem szabad sarokba helyezni, mert ott csak dübörögni fog. A valóság ennél jóval árnyaltabb. A sarok valóban felerősíti a mélyhangokat, így egyes frekvenciák jelentősen kiemelkedhetnek. Ez azonban önmagában még nem jelenti azt, hogy rosszul fog szólni. A mai AV-erősítők automatikus szobakorrekciós rendszerei ezeket a kiemeléseket általában jól kezelik, ezért önmagában a sarokba helyezés nem indok arra, hogy kizárjuk ezt a lehetőséget. Érdemes kipróbálni mind a bal, mind a jobb első sarkot. Előfordulhat, hogy éppen ez adja a legjobb eredményt.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a mélyládát egészen a falak találkozásáig kell tolni. Érdemes néhány különböző pozíciót is kipróbálni, mert sok esetben már 20–30 centiméteres elmozdítás is hallható különbséget eredményez. Ezért nem érdemes megelégedni az első pozícióval. Ha van rá lehetőség, próbáljunk ki több helyet is az első fal mentén. Lehet, hogy egy egészen kis változtatással már sokkal kiegyensúlyozottabb basszust kapunk.
Ne húzzuk túl messzire a faltól! Tapasztalataink szerint érdemes viszonylag közel maradni a falhoz. Nagyjából 60–80 centiméteres távolság jó kiindulási alap lehet. Ha túl távol kerül a faltól, az újabb kioltásokat eredményezhet a hallgatási pozícióban, ami ismét rontja a mélytartomány egyenletességét. Természetesen ez sem egy minden helyzetre érvényes szabály, de kiindulási alapnak érdemes szem előtt tartani.
Mi a helyzet a “subwoofer crawl” módszerrel?
Ha valaki rákeres a témára az interneten, szinte biztosan találkozik az úgynevezett subwoofer crawl módszerrel. Ennek lényege, hogy a mélyládát ideiglenesen a hallgatási pozícióba helyezzük, majd körbejárjuk a szobát, és ott keressük meg a helyét, ahol a mélytartományt a legegyenletesebbnek halljuk. Elméletben ez egy működőképes módszer lehet, a gyakorlatban azonban sok nappaliban nehezen alkalmazható. A módszer gyakran olyan pozíciót jelöl ki, amely a mindennapi használat során nem igazán életszerű. Előfordulhat, hogy a mélyláda a szoba közepére, egy átjáróba vagy egy bútor elé kerülne.
Mi ezért inkább azt javasoljuk, hogy a rendelkezésre álló, valóban használható helyek közül keressük meg a legjobbat. A legtöbb otthonban csak néhány olyan pozíció jöhet szóba, ahol a mélyláda hosszú távon is elhelyezhető. Ezeket érdemes végigpróbálni, meghallgatni és összehasonlítani.
Talán ez az egész cikk egyik legfontosabb tanulsága. Ne azért kerüljön a mélyláda egy adott helyre, mert „ott fér el”, vagy mert valaki egy fórumon azt írta, hogy nála bevált. Minden szoba más. Ami az egyik helyiségben kiváló eredményt ad, az egy másik nappaliban akár kifejezetten rosszul is működhet. Éppen ezért érdemes időt szánni a próbálgatásra. Sok esetben egy kisebb áthelyezés többet javít a hangzáson, mint bármilyen utólagos beállítás vagy szoftveres szobakorrekció.
Két mélyláda – valóban megéri?
Sokan úgy gondolják, hogy két mélyláda használatának egyetlen célja a nagyobb hangerő. Valójában ez csak egy kellemes mellékhatás. A második mélyláda legnagyobb előnye nem az, hogy hangosabb lesz a rendszer, hanem az, hogy egyenletesebb frekvenciaátvitelt tudunk elérni a helyiségben. A szobában kialakuló állóhullámok miatt bizonyos frekvenciák kiemelkednek, mások pedig részben vagy teljesen kioltódnak. Egyetlen mélyládával ezek a problémák csak korlátozottan kezelhetők.
Két megfelelően elhelyezett mélyláda egy házimozi- vagy hifi rendszerben azonban képes úgy együtt működni, hogy jelentősen egyenletesebb mélytartományt hozzon létre. Ennek eredményeként csökkenhetnek a kiemelések, mérséklődhetnek a kioltások, a basszus pedig nemcsak erőteljesebb, hanem pontosabb és természetesebb is lesz. Éppen ezért, amikor két mélyládát javaslunk, az nem azért van, mert “még egyet szeretnénk eladni”. Egyszerűen a szobaakusztika működéséből következik, hogy megfelelő elhelyezés mellett két mélyláda sok esetben hallható előnyt jelent.
Ehhez azonban az is szükséges, hogy a két mélyláda megfelelő helyre kerüljön. Ha egyetlen mélyládánál fontos volt a megfelelő pozíció megtalálása, akkor két mélyládánál ez még inkább igaz. Két rosszul elhelyezett mélyláda ugyanis nem felezi meg a problémákat, hanem akár tovább is ronthat a helyzeten. Tapasztalataink alapján jó kiindulási pont lehet az aszimmetrikus elrendezés. Például az egyik mélyláda az egyik első sarok közelébe kerül, a másik pedig az átellenes oldalon kap helyet.
Mi a helyzet a THX ajánlásokkal? A THX egyik ismert javaslata szerint két mélyládát a helyiség hosszanti falainak közepére érdemes elhelyezni. Léteznek olyan elrendezések is, amelyek már négy mélyládával számolnak, a helyiség mind a négy falának közepén.
Akusztikai szempontból ezek kiváló megoldások lehetnek, hiszen céljuk, hogy minél egyenletesebb mélytartományt hozzanak létre a teljes helyiségben. A gyakorlatban azonban egy átlagos nappaliban vagy házimoziban ez ritkán kivitelezhető. Nemcsak a rendelkezésre álló hely miatt, hanem azért is, mert a bútorok, az ajtók, a közlekedési útvonalak és természetesen a mindennapi használat is meghatározza, hová kerülhet egy mélyláda. Ezért a legtöbb otthonban kompromisszumot kell kötni. És ezzel nincs semmi probléma. A cél nem az, hogy laboratóriumi körülményeket hozzunk létre, hanem hogy a saját helyiségünk adottságai között érjük el a lehető legjobb eredményt. A legtöbb nappaliban nincs lehetőség arra, hogy a két mélyláda a szoba különböző pontjaira kerüljön. Ilyenkor sem kell lemondani a két mélyláda előnyeiről.
Ha mindkét mélyládát az első fal mentén tudjuk elhelyezni, akkor is érdemes többféle elrendezést kipróbálni. Jó kiindulási pont lehet például, ha az egyik mélyláda az egyik első sarok közelében kap helyet, a másik pedig a frontsugárzó és a centersugárzó között. Nem biztos, hogy ez lesz a végleges megoldás, de jó alapot adhat a további próbálkozásokhoz.
És itt ismét ugyanoda jutunk vissza: Próbálni kell!
Ha biztosra szeretnénk menni
Bármennyi tapasztalattal is rendelkezünk, a végső szót és a legtökéletesebb beállítást mindig a mérés adja meg. Egy kalibrált mérőmikrofon (pl. UMIK-1) és egy ingyenes szoftver (pl. REW – Room EQ Wizard) segítségével pontosan láthatóvá válik, mi történik a szobában. Ez azonban már egy külön téma, amely önmagában is megér egy részletes cikket.
Összegzés
A mélyláda megfelelő elhelyezésére nincs univerzális recept. Minden helyiség más, ezért a végleges pozíciót mindig az adott szoba adottságai határozzák meg.
A legfontosabb, hogy ne féljünk kísérletezni. Próbáljunk ki több lehetséges pozíciót, ne ragaszkodjunk egyetlen megoldáshoz, és ne csak a mélyládát mozgassuk, hanem – ha lehetőségünk van rá – a hallgatási pozíciót is. Sok esetben már néhány tíz centiméteres változtatás is nagyobb javulást eredményez, mint bármilyen utólagos beállítás. Ha pedig még az építkezés vagy a moziszoba tervezésének fázisában járunk, érdemes már a helyiség méreteit és arányait is akusztikai szempontból megtervezni. Ilyenkor néhány tíz centiméteres módosítás is hosszú távon jelentős előnyt jelenthet.
A megfelelő mélyláda kiválasztása fontos, de legalább ennyire fontos az is, hogy a lehető legjobb helyre kerüljön. Ha erre időt szánunk, a rendszerünk teljesítményéből sokkal többet hozhatunk ki anélkül, hogy egyetlen új eszközt is vásárolnánk.
Szerző: Juhász Csaba
A cikk a tartalmi alapja:
Hozzászólás
You must be logged in to post a comment.