SVS SB-1000 Pro aktív mélyláda vásárlói értékelés, teszt

Nehezen vettem rá magam egy mélyláda megvásárlására, mivel alapvetően hifizek, de ehhez kényszerből egy házimozi erősítőt használok (Denon-X1700H) mivel az asszonyka meg csak mozizni szeret, két erősítőnek meg nincs helye. A mozihoz mindenképp kellett volna így is úgy is előbb utóbb, nálam Swans T600 frontok dolgoznak, ezek kb 60hz-től élnek, de igazából úgy hallottam inkább 70-80-től lineáris, és mivel imádom a basszusgitárt a nagybőgőt, meg minden egyebet, kellett valami ami segít nekik. Telefonon az ügyfélszolgálatos munkatársnak vázoltam a helyzetem, nagyon jó kis segítséget kaptam, felsoroltam pár előadót akiket szívesen hallgatok és megnyugtattak, hogy az SB-1000pro jó lesz a céljaimhoz. 

Jól van, lássuk akkor… A láda pont mint a fotókon, nagyon szép finish, a lehető legkisebb doboz ami magába tud foglalni egy ekkora hangszórót, súly elvárások szerint. Beüzemelés gyerekjárét, okos appal minden azonnal ment is. Én LFE üzembe tettem az erősítőmet és végül 100hz-ben állapítottam meg a keresztváltás frekvenciáját – így szellősebb, könnyedebb és precízebb közepeket kaptam, mivel levettem a frontokról a munkát. A keresztváltást értelemszerűen így az erősítő végezte, ennek tényét csak jelölni kell a SVS doboznak. Preset-ek közül kiderült, hogy a gyári music és movie teljesen jól teszi a dolgát, nálam semmiféle korrekciót nem kellett tenni (31hz-re a szobaakusztikai korrekciót bekapcsoltam, mert javít a gipszkartonos szobámon) és a hangerőszintek is teljesen megfeleltek a céljaimnak, azaz -15db zene mód esetén minden trackbe észrevétlen beleolvad, nem is lehet megmondani, hogy ott van – egyszerűen egy sokkal jobb fontot hallok – pont erre vágytam. Mozi -10db-vel tökéletes. 

Meghallgatás: Oscar Peterson Trio- You Look Good To Me számában iszonyú élethű, gyönyörű meleg bőgőt hallok és a szoba atmoszférája is egyszeriben kibővült, megnőtt – végre! Bach mindenki által ismert D mol Tokkátája és Fúgája a Sqwonk tolmácsolásában még sosem szólt ennyire jól, pedig pár hifi stúdióban hallottam, az alt szakofon alsó regiszterei megtáltosodtak, fényesen és lelkesen szólalnak meg értelmet nyer a feldolgozás, eddig csak érdekes volt, most már döbbenetes. Még egy olyan nem kifejezetten audiophile felvétel is, mint Leo Sayer nagy klasszikusa, a When I need you kiteljesedett, ringató alsó tartományok jelentek meg – élmény e régi felvételt végig hallgatni újra és újra. Nagy kedvencem és ami miatt a láda megvásárlása mellett döntöttem: Marcus Miller – az ő számai végre ténylegesen pocak remegtetően szólnak és az ő földöntúli basszjátéka új szintre lépett. Moonligh Sonata, földrengésszerű mélyek mellett tud totál jazzfesztivál hangulatot árasztani, egy másodpercre sem uralkodik a basszus és mégis fenséges és eget rengető, ekkor már rendesen vigyorogtam. Ezeken felbátorodva meghallgattam és Sarah McLachlan számot, az Answer-t mely alapvetően egy minimál vokális track, de az ének alatt a felvételben lévő szoba echo félelmetes és eddig általam sosem hallott új élmény adott, ugyanis a tracknek ennek van egy olyan mély része melyet normál hangfal tornyokkal szerintem lehetetlen megszólaltatni, én kb 20-22 hz környékére tippelem, miközben énekel – figyeljétek. Aztán végül beüt a ménykű, 1:37-től megjön az atmoszféra rengető basszus, mely szintén felfoghatatlan élmény egyenlőre nekem, újra és újra végig hallgatom és nem hiszem el, hogy van ilyen. Bravó! Könnyebb műfajban is hihetetlen jól teljesít a kis dobozka, Ituana Elvis coverje, a Suspicious Minds kiveri az üveget, mégis precíz és mai fiatalos lendületben szólal meg. Agnes Obel – The Curse című szűmának, rögtön az elején, már a hegedű pattogtatásnál érezni, hogy ez most már más.. Eddig nem volt szoba. Most már van.. Aztán megszólal a cselló és kiesek a gatyámból. Precíz, száraz, iszonyú részletező, reszelős hang és olyan szép bársonyos basszus regiszter, hogy érzem, hogy itt vannak velem, nem csak hallgatom őket. Nem találtam olyan zenét ahol ne egyértelmű, lenyűgöző javulás lett volna az eredmény. Ezek után a mozi felé vettem az irányt, Gyűrűk Ura, első rész, Váratlan Utazás, nyitó csatajelenet: álltátva hallgattam a földrengésszerű basszusokat. Ez a láda mélyre megy.. még annál is jobban mint ahogy egy zárt ládától ezt elvárnánk. Amikor levágják csóri gonosz bácsinak az ujjacskáját gyűrűvel együtt és az a földön landol, konkrétan remegett a szoba, a székem, a belső szerveim. Nem csak nyitott ládák kiváltsága ezek szerint. 

Mindenkinek ajánlom ezt a ládát, ugyanis ár/érték arányban szerintem a pillanatnyilag kapható legjobb opció. Mindent visz.. mint az Ötödik Elemben a világjegy 🙂 Köszönöm home movie a tanácsokat – rettenetesen jó cucc ez! (A kábelnél kapott kis extrát is hálásan köszi, jó fej dolog!)

Hozzászólás