Dynavoice Magic F-7 álló hangfal teszt – VARÁZSLATRA KÉPES

A Magic család, melybe a tesztalany F-7 is tartozik a cég belépő szintű hangsugárzóit tartalmazza. Közös jellemzőjük a költséghatékonyságon felül, hogy azonos magassugárzót tartalmaznak, ami megkönnyíti a dolgunkat, ha netán többcsatornás házimozi rendszer építését tervezzük velük.

A cég története 1975-ben, egy alagsori műhelyben kezdődött Svédországban. Ekkor még JWS márkanéven állította elő hangfalait Tommy Wadensten, az alapító. Az első valódi gyáruk 1980-ban kezdte meg működését. Később 2003-ban, a JWS nevet lecserélték a ma is használatos Dynavoice névre, mellyel rövidesen megkezdték a külföldi piacok meghódítását is. 2008-tól már nemzetközi hírnévre tettek szert; a Dynavoice márkanév napjainkra egybeforrt a kiváló ár-érték arányú hangfalak ismérveivel.

Felépítés
A Dynavoice Magic F-7 a nagyobb álló hangfalak közé tartozik, 1082 mm magas, 199 mm széles és 291 mm mély. Súlya 16,9 kg, ami nem is csoda, merthogy ez a háromutas konstrukció, 4 darab hangszóróval lett felszerelve. Magassugárzója 25 mm átmérőjű selyem dóm, amit egy félkör alakú műanyaglap emel ki a kabinet síkjából. Ennek felső része enyhén túlnyúlik a dobozon, rajta a megcsillanó márkajelzéssel. Középsugárzója 133 mm átmérőjű, gumi membránszéllel ellátott hangszóró. A membrán anyagáról a gyártó nem tett közzé információt, azonban ezüstös színe ellenére fémet nem tartalmaz.

Közelebbről vizsgálva durvább rostszemcséjű papír lehet, melyet impregnáltak a szürke színét is adó anyaggal. Porvédője fáziskúpra emlékeztet, ez együtt mozog a membránnal. Mélysugárzóból kettőt kapunk, 165mm átmérővel, gumiperemes felfüggesztéssel. A membránjának alapanyaga megegyezik a középsugárzónál is használt ezüstös, grafitszürke anyaggal. Hangváltója 400Hz-ig dolgoztatja a mélynyomókat, az efölötti frekvenciatartományban a középsugárzóé a főszerep, melyet 2900Hz-nél vált le a dóm magassugárzó.

A doboz hátulján három darab bass-reflex nyílás található. Az egyik fent a középsugárzó magasságában, kettő pedig az alsó harmadban. A felső nyíláshoz egy szivacshengert is mellékelt a gyártó, így van lehetőség a hangolásra. Nagyobb hangerőn, amikor a mélysugárzók membránjának már szemmel látható a kitérése, az alsó két reflexcsövön érezhetően erősebb a levegő áramlása, mint a felső nyílásnál. Ez arra enged következtetni, hogy a középsugárzó a mélyektől leválasztott kamrában dolgozik. A csatlakozóterminál a hangfal magasságának felénél helyezkedik el, banándugók fogadására alkalmas és a blankolt kábelvégeket is képes stabilan beszorítani.

A Magic sorozat kínálatában minden egység megtalálható, ami a többcsatornás házimozihoz kell. A fókuszban most viszont az F-7 modell sztereó képességeinek bemutatása áll. A 25nm-es szobában egy csatornánként 90W teljesítményű sztereó erősítő gondoskodott a meghajtásáról. Forráseszközként High-Res minősítésű DAC-ot kötöttem be, melyen keresztül nagy felbontású Hi-Res felvételeket, streamelt anyagot és filmek párbeszédjeit hallgattam.

Meghallgatás
A rendszer bekapcsolásakor rögtön feltűnt, hogy azon a hangerőbeállításon, ami az előzőleg bekötött B&W 606-hoz volt állítva, körülbelül kétszer akkora hangerőt ad ki magából, mint az angol darab. Ezt egyrészt indokolja a viszonylag magas érzékenysége, ami a Magic F-7 esetében 92dB, szemben a B&W 606 88dB-es értékével. Másrészt pedig a Magic F-7 névleges ellenállása fele akkora, 4Ω, ami szintén indokolja a nagyobb hangerőt, azonos pótméterállásnál. Szóval kezdésként lejjebb csavartam a hangerőt, az F-7 -nek nem kell a nagy teljesítmény, hogy a normál szobai hangerő szintjén megrezgesse a levegőt.

Eleinte háttér zenélésre használtam, internetes rádiókat, Spotifyt és Youtube lejátszási listákat hallgattam rajta. Feltűnt, hogy a hangjában nincsenek zavaró elemek; a magasai cseppet sem karcolnak, az énekhangok nem harsányak, mélytartománya pedig inkább a megfogott típusok közé tartozik. Majd körülbelül egy heti járatást követően, már nagyobb figyelemmel hallgattam rajta magas mintavételezésű PCM és DSD albumokat.

A streamelt anyagok és a minőségi, nagyfelbontású zenék között határozottan megmutatta a különbséget, még annak ellenére is, hogy a magastartománya nem mondható kifejezetten részletezőnek. Ám a Magic szériával megcélzott kategóriában, és kedvező árával ez a tulajdonsága abszolút nem tekinthető negatívumnak; azaz nem akar túllőni az alkalmazott technika reális képességein, nem voltak erőltettek a magas hangok. Ettől lesz talán úgymond „hosszan hallgatható” jellege, ami nem fárasztja el a hallgatót.

Ez a karakter folytatódik a közepes frekvenciatartomány esetén is. Sőt, a gumiperemes középhangszóró és a saját reflexnyílás révén itt még alakíthatunk is a hangképen. Szivacsdugó nélkül képes az öblösebb, lágyabb megszólalásra, míg a szivacshengerrel betömött reflexnyílással egy gyorsabb, pergőbb középtartományt kapunk. Ezt a lehetőséget, műfajok függvényében, azokat megfelelően változtatva, jó eredményeket hozhatunk ki az F-7-ből.

Az egy hetes járatást követően is a hangfalak mélytartománya megőrizte megfogott jellegét, túlburjánzó basszusokkal nem borította fel az egyensúlyt a zenei produkcióban. Egyenes vonalat viszont nem húzhatunk, ha a frekvenciaátvitelére gondolunk; a felső basszusaiban van némi kiemelés.

Kategóriájához hűen nem titkolt célja tehát szórakoztatás. A testesebb vonós hangszerek olykor-olykor kifoghatnak rajta, nem kaphatjuk meg – és el sem várhatjuk tőle – a nála drágább hangfalakra jellemző árnyalatokat a mélyhangok reprodukciójában. Az alsó határfrekvenciákhoz közeledve kezd visszafogottabbá válni; minden bizonnyal itt venné át a szerepet a Magic termékcsalád aktív mélyládája, amit egy házimozirajongó amúgy sem hagyna ki a rendszerből. A hangszínpad szélességében nem éreztem hiányosságot, a hangszerek, az énekesek elhelyezkedése kellően szeparáltan jelenik meg a két hangfal közötti sztereó panorámán.

Ajánlás
Mi van a varázslat mögött? Tehetnénk fel a kérdést, hiszen a Dynavoice Magic F-7 hangfalpáros, kategóriájában könnyen megszerethető és sokáig hallgatható hangélményt nyújt egy kimondottan mérsékelt áron. Amit előcsalogattunk belőle akár a belépő, még inkább a közepes szintű házimozi erősítőnkkel. Mélyerősebb, modern zenékkel megmutatja robbanékony jellegét. Blues, pop és rock műfajoknál nem fogunk csalódni a közép és magas tartományban, ami jól fókuszban tartja az énekhangokat, kellő érvényesülési lehetőséget biztosít a magas hangoknak anélkül, hogy kicsit is karcolnának.

A sok hangszeres művekben ugyan nem fogja kellő mértékben felfedni a textúrákat, hangképe tömörnek hat majd; ezért az ilyen finomságok miatt feljebb kell lépnünk a magasabb árkategóriák lépcsőfokaira, ami érthető. Mozis célokra pedig, főleg aktív mélyládával kiegészítve, magabiztosan mutathatjuk meg akár vájtabb fülű ismerőseinknek is a nevéhez igazodó és ár/érték arány vonatkozásában szó szerint varázslatra képes házimozi rendszerünket.

Forrás: sztereomagazin.hu (Varga Balázs)