Különc csöves – Magnat MR 780 erősítő és MCD 750 CD lejátszó teszt

A Magnat neve leginkább hangsugárzóinak és autóhifi termékeinek köszönhetően vált ismertté, melyek már több évtizede minőségi kivitelezésben kerülnek ki a cég üzeméből. Azonban pár éve a német gyártó belefogott a szobai sztereó elektronikák gyártásába is, melyek többségében egyedi módon ötvözi  a csöves technikát a legújabb megoldásokkal és szolgáltatásokkal.

 

Kijelenthetjük, hogy bármennyire is sokan temetik, a sztereó zenehallgatás és a CD lejátszók ideje mégsem járt le. Mindezt a nemrég nálunk járt NAD páros, valamint jelenlegi tesztalanyaink, a Magnat MR 780 erősítő és az MCD 750 CD lejátszó is megerősíteni látszanak, továbbá az is, hogy egyre több gyártó kínálatában találunk minőségi sztereó zenehallgatásra és korongforgatásra alkalmas készülékeket.

Megjelenés és szolgáltatások

A Magnat legújabb jövevényei közül elsőként az MR 780-as erősítőt néztük meg közelebbről, mivel ez tűnt a páros érdekesebb darabjának.  Figyelmünk nem véletlenül irányult erre a készülékre, mert annak ellenére, hogy a front oldal egy klasszikus AVR megjelenésére emlékeztet, mégis feltűnik valami oda nem illő dolog. Az előlap felső harmadában végigfutó üveglap bal oldalán a hagyományosnak nevezhető, kékesfehér fényű kijelző kapott helyet, a jobb oldal azonban sokkal érdekesebb, ahol a készülék belsejében elhelyezett elektroncsövek működését kísérhetjük figyelemmel.

A két darab ECC 81-es cső működésének látványa igaz önmagában nem túl izgalmas tevékenység,  de valahogy mégis kellemes és megnyugtató, szinte már nosztalgikus a hangulat, amit sugároznak. Az érzelmi részen túllépve, közelebbről is megvizsgáljuk az MR 780-at és megállapítjuk, hogy a Magnat csapata bizony nem spórolt semmin. Az előlap vastag alumínium, az összeszerelés hibátlannak nevezhető, a kezelőszervek működése pontos és precíz.

A front oldalon németes rend uralkodik. A kijelző alatt kapott helyet az “On/Standby” kapcsoló, a 6.3 mm-es fejhallgató aljzat, a rádiócsatornák léptetésére szolgáló nyilacskák, egy “Mono” felirattal ellátott gomb és a bemenetválasztó. A jobb oldali kis ablakocska alá a “Balance” és a hangszínszabályzók kerültek, mely utóbbiak között nem csak a mély és a magas, hanem a középhangok állítására is van lehetőség. A kijelzőt és az elektroncsöveket takaró üveget egy méretes hangerőszabályzó osztja két részre, mely fölé a gravírozott márkanév került. A bal oldalán a kijelző megfelelő fényerejének beállítására szolgáló gomb kapott helyet, alatta  egy 3.5 mm-es “Line in” bemenet található, az üveglap jobb felső sarkába pedig még egy a  “Direct” felirattal ellátott gombnak is szorítottak helyet.

A jól felszerelt előlap után a hátoldalnak sem kell szégyenkeznie, mivel a szokásos analóg és phono bemenetek fölé két optikai, két koax digitális bement és egy USB “B” aljzat is került, mintegy utalásként ezzel a beépített D/A konverterre. A digitális bemenetek mellett a Bluetooth vevő kapott helyet, de találunk még egy firmware frissítésre szolgáló USB-t, egy FM/DAB antenna csatlakozót, egy tápfeszültség választót, egy főkapcsolót, a sort pedig  a tápkábel aljzata zárja.

A hangszóró csatlakozóiról sem feledkeztünk meg, azonban minőségük és kivitelük megérdemel egy külön bekezdést. Azon kívül, hogy már ránézésre is minőségi darabok, fel vannak készítve a szabványos banándugó fogadására, de akár a vastagabb, dugózatlan kábel megfelelő rögzítése sem jelent akadályt számukra.

A külcsínt követően áttértünk a belbecsre, ahol a frontoldali ablakon kikukucskáló elektroncsövek után, a szellőzőnyílásokon át elővillanó méretes toroid transzformátor látványa végzett a második helyen. A látványosságok után, azonban már a gyári specifikációk alapján vettük sorra a nem látható dolgokat, úgy mint a 192 kHz/24 bites Wolfson D/A átalakítót, az aptX-szel megtámogatott Bluetooth vevőt és a DAB/DAB+/FM tunert. A beltartalommal kapcsolatban meg kell említenünk, hogy a gyártó külön kiemeli az Oroszországban készült, válogatott ECC 81 elektroncsöveket, melyek 60 órás bejáratáson esnek át, valamint a stabil áramellátásért felelős és különösen nagy kapacitású elektrolit kondenzátorokat.

Megállapíthatjuk, hogy a Magnat mérnökei nem spóroltak semmin. Ami csak belefért a költségkeretbe, abból az elérhető legjobbat választották. Azonban a szolgáltatások terén sem fukarkodtak, így az erősítő a digitális bemenetein keresztül képes kezelni a WAV, FLAC, AIFF és MP3 formátumokat, direktben ráköthető egy PC, laptop vagy TV, valamint a vezeték nélküli Bluetooth kapcsolat segítségével, szinte bármilyen mobileszközről megszólaltatható a legnépszerűbb zenei streaming szolgáltatások bármelyike.

Az erősítőt kicsit magára hagyva áttértünk a korábban kevésbé érdekesnek tűnő CD lejátszóra, ahol meg kellett állapítanunk, hogy a minőségből itt sem engedett a gyártó. A frontoldal az erősítőnél is használt vastag alumínium lapból készült, az anyagminőség, valamint az összeszerelés pedig már szinte kínosan precíz.

A front bal oldalán a kijelző, alatta a bekapcsológomb található, a CD mechanika tálcája és a kezeléshez szükséges gombok többsége a jobb oldalra került, középen pedig a gravírozott márkanév kapott helyet. A hátoldal már jóval szerényebb, mint az erősítő esetén, de itt is találunk egy optikai, egy koax digitális és egy pár analóg kimenetet, valamint a “Update only” felirattal ellátott USB aljzat sem maradt el. A sor végén pedig az erősítőről már ismert áramtalanító kapcsolót és a tápkábel IEC aljzatát találjuk.

A CD lejátszóba ugyanaz a Wolfson D/A konverter került, mint az erősítőbe, de a további részletekre is odafigyeltek, mivel a mechanika és az optikai olvasófej a Toshiba precíziós terméke.

Meghallgatás

A meghallgatáshoz több hangsugárzót is készenlétbe helyeztünk, mivel a Magnat duóját még nem hallottuk korábban, így nem tudtuk, hogy mivel alkothatják a lehető legjobb párost. A kiválasztottak között volt az ELAC Debut B6, mint olcsó versenyző, de mellé tettünk egy álló Q Acoustics 3050-et, valamint a Focal Aria modelljei közül a legkisebb (Aria 926) földig érő változatot is.

A bekapcsolást követően az erősítő lassú visszaszámlálásba kezd, de mégsem akar felrobbanni, mindössze az elektroncsövek kellő bemelegedését jelzi. Sokat nem kellett várnunk, mivel az előjáték mindössze csak 15 másodpercet vett igénybe és már kezdhettük is a hallgatózást.

Zenéink a megszokottnak nevezhető jazz, elektronikus és nagyzenekari válogatásokból álltak össze, melyekhez virtuálisan csatlakozott egy új fellépő is, Allan Taylor személyében. A meghallgatáshoz először a páros CD lejátszóját használtuk forrásként, digitális és analóg összeköttetésekkel, de később kipróbáltuk a Bluetooth kapcsolatot és az USB DAC képességeit is.

Elsőnek az ELAC Debut B6-ot vetettük be, mert az olcsó dobozban jóval több van, mint az árcédulája alapján azt feltételeznénk. Az igazsághoz tartozik, hogy a teszthez használt példány átesett egy apró tuningon, így hangja már az eggyel magasabb kategóriában játszik, de még így is kissé olcsónak tartottuk a Magnat duó árához képest.

A megszólalást leginkább a meglepő jelzővel tudjuk illetni, mivel a csövek halvány pislákolása mellett, leginkább egy meleg, barátságos karakterre számítottunk, ellenben közel sem azt kaptuk. A hang mélyben kissé hiányos, hűvös, kemény, de ezzel együtt rendkívül részletes és könyörtelenül megmutatja a felvételek, valamint a rendszer hibáit. Ezt a megszólalást a legkevésbé sem vártuk ettől az összeállítástól és az ELAC-ra gyanakodtunk, ezért a Debut B6-ot lecseréltük az “angolos” és egyben barátságosabb hanggal rendelkező Q Acoustics 3050-re.

A csere megtörtént, azonban a hang karaktere mit sem változott. A hűvös, precíz részletesség itt is jelen van, melyhez kapcsolódik a korábbi, általunk a kisebb dobozméretnek tulajdonított, alsó tartomány kevésbé markáns jelenléte. A méretes állódobozok megszólalása így leginkább egy kisméretű, pontos és precíz állványos monitor hangjára emlékeztet, amit nem igazán tudunk értelmezni.

Az Aria 926 következett, ahol már nyomokban felfedezhető a hangok legalsó tartománya, de a Focal melegebb alapkaraktere ellenére, a hang mégis kimért és távolságtartóan hűvös marad. A felső tartományban is történt némi változás, mivel megjelent egy kis túlzott keménység, melyet időnként halvány sziszegés kísér.

Kezdeti meglepődésünket követően, azonban feltűnik az énekhang valós megszólalása, a hangok, hangszerek tere és az olyan apró részletek, melyek csak a nagy körültekintéssel összeválogatott rendszereken képesek így megszólalni. Bármelyik dobozunkkal is próbálkozunk, az előadás mindig egy széles, magas és háromdimenziós térben zajlik, ahol nem csak a zene, hanem az előadóterem atmoszférája is jól érzékelhető.

Apró érdekesség, hogy a meghallgatás kezdetén (szokásunk szerint) bekapcsoltuk az erősítőn a “Direct” módot, mivel úgy gondoltuk, hogy mindig az a legjobb, ha a jel a legrövidebb úton halad a felesleges áramkörök kiiktatása mellett. Azonban a Magnat párosa erre is rácáfol, mivel a funkció kikapcsolásával az eddig hiányolt alsó tartomány végre összeszedi magát és már szinte tökéletesen egészíti ki a felsőbb frekvenciákat, miközben a hangok túlnyomó többségében nem fedezünk fel változást.

A CD lejátszó és az erősítő közötti összeköttetést az első körben digitális koax és optikai kapcsolatokkal oldottuk meg, de ezek között semmi hallható különbséget nem sikerült felfedeznünk. Ezt követően a lejátszó D/A konverterét vetettük be és jó minőségű analóg kábelezésre váltottunk, mely eredményeként kissé testesebb megszólalást kaptunk, de jelentős eltérést így sem fedeztünk fel a korábban hallottakhoz képest.

Bluetooth kapcsolatra váltva, azonban a hang minősége érezhetően csökken, bár az aptX elméletben CD minőségű átvitelre képes. A különbségek aprók, de ennek ellenére mégis jól érzékelhető a tér méretének csökkenése, a  részletek háttérbe szorulása és az, ahogy a korábbi mindent megmutató precízség helyét, egy kissé “homályosabb” hangzás veszi át.

A hátoldali USB bemenet ellenben nem okoz csalódást. A hang megegyezik a CD lejátszónál hallott minőséggel, sőt a magasabb mintavételezéssel rendelkező anyagoknál, mintha még jobb is lenne, de a nyílt, hűvös és már szinte túl őszinte alapkarakter itt sem változik.

forrás: AV-magazin.hu

 

Tovább a termékhez: