A Marantz házimozi erősítői megjelenésüket tekintve két csoportba oszthatók: a könnyedebb látványú slim kivitelűek, és az erőt, tekintélyt sugárzó, teljes magasságú készülékek. Ez utóbbi család legkisebb tagját, az SR5011-et hallgattuk meg az elmúlt hetekben.

MARANTZ SR5011 HÁZIMOZI ERŐSÍTŐ

Belépő a középosztályba

Annak ellenére, hogy az SR5011 a legkisebb a teljes méretű készülékek között, egyáltalán nem számít alapmodellnek, árát és képességeit tekintve bőven a középkategóriába tartozik. Egy egészséges kompromisszumot képvisel a barátságos árú hétcsatornás készülékek között. Szolgáltatásai lefedik azt a területet, ami az elmúlt évek során egységesen kialakult a különböző gyártóknál ebben az árkategóriában. A magassági csatornát tartalmazó 3D surround hangsávok közül a Dolby Atmos és a DTS:X támogatása (az utóbbit csak firmware frissítés után, de erre még visszatérünk), hálózatról és USB-s háttértárról pedig nagyfelbontású zenei állományok lejátszása. Több zóna kiszolgálása, vezeték nélküli hálózatba köthetőség. Internetről on-line tartalomelérés (vTuner internetrádió, Spotify). Bluetooth kompatibilis mobileszközről zene streamelés lehetősége, valamint AirPlay kapcsolat. Ultra HD felbontású videó állományok kezelése (sőt esetünkben az alacsonyabb felbontású forrásjelek felkonvertálása 4K-ra).

Frontoldali kezelőszerveit, digitális bemeneteit nem takarja lenyitható ajtó, mint a felette elhelyezkedő 6-os és 7-es sorozatú készülékeknél, de ez talán még előnyére is válik, mert nem annyira monolitikus a kinézete, mint azoké. A ritkábban használatos analóg aljzatokat egy vékony, kipattintható fedél rejti.

Hang és képfeldolgozás, csatlakozók

Az erősítő hangdekódolási képességei széleskörűek, a nagyfelbontású zenei állományok közül támogatott a FLAC, WAV és AIFF (192 kHz/24 bit), ALAC (96 kHz/24 bit) és DSD (2,8 és 5,6 MHz) lejátszása. A végfokozatok ismertetését mi mással is lehetne kezdeni, mint hogy a hét egyenrangú, diszkrét felépítésű, válogatott elemeket tartalmazó erősítőknél a Marantz saját fejlesztésű, áram-visszacsatolásos HDAM (Hyper Dynamic Amplifier Module) technológiáját alkalmazták. Teljesítményük 100 watt (két csatornán mérve, 8 ohmos hangdobozokkal). Ez sztereó zenehallgatáshoz bőven elegendő még egy átlagosnál nagyobb helyiségben is. Mozizásnál pedig várhatóan szintén elég erőtartalékkal fog rendelkezni a készülék, mert ne felejtsük el, hogy a surround hangeffektek jellegükből adódóan általában nem ugyanazon pillanatban igénylik az összes csatorna egyidejű, maximális hangerőn történő megszólalását.

Audió csatlakozókkal bőven ellátták a készüléket, két-két digitális (optikai és koaxiális), az előlapival együtt öt pár sztereó RCA és egy 7.1 multi csatornás bemenet várja a forráskészülékek jelét. Amit sajnálunk, az a lemezjátszó bemenet hiánya, a készülék (és tulajdonosa) igazán megérdemelt volna egy (ha nem is audiophile minőségű, de úgymond “nívós hi-fi” szintet képviselő) phono fokozatot.

A nyolc HDMI be- és a két kimenet mindegyike megfelel az Ultra HD felbontás követelményeinek, 2.0a verziójúak, kompatibilisek a HDCP 2.2 másolásvédelemmel. A készülék nem csak átengedi magán a bemeneteire érkező, 4K formátumú, 4:4:4 szín-mintavételezésű videó jeleket, hanem – akár analóg, akár digitális a forrásból – fel is konvertálja azokat. A készüléken átengedett videójel esetében támogatott a 21:9 formátum, a BT.2020 kiterjesztett színtér, a nagy dinamika tartomány (HDR) és a 3D. Az erősítő ISF (Imaging Science Foundation) tanúsítvánnyal rendelkezik, így a videó jellemzők beállításakor megadható – többek között – az ISF nappali vagy éjszakai mód is.

Az online tartalomelérést az 56 programhellyel rendelkező AM-FM rádió tuner és a hálózati kapcsolatok biztosítják. Ez utóbbi lehet vezetékes vagy WiFi-n keresztüli, a hátoldali dupla antenna garantálja a megbízható kapcsolatot, amely a 802.11 a/b/g/n szabványoknak megfelelően történhet. Vezeték nélküli kapcsolatra a WiFi-n kívül rendelkezik még a már említett Bluetooth és AirPlay lehetőséggel, illetve érdemes még megemlíteni az IP-alapú rendszerintegrációt lehetővé tevő RS-232C aljzatot.

Használatba vétel, kezelés

Ahogy korábban írtuk, az SR5011 csak firmware frissítés után képes a DTS:X hangsávok kezelésére, de tesztünk idejére ez már elérhető volt. Így nem jártunk úgy, mint egyes korábbi Denon/Marantz tesztjeinkben, hogy nem tudtuk kipróbálni az erősítő ezen irányú képességeit. Bekapcsolás (és helyi hálózaton keresztül internetre való csatlakoztatás) után az erősítő egyből felkínálta a frissítési lehetőséget. Ezt elindítva, a folyamat hozzávetőleg fél óra alatt le is zajlott (nem árt hozzá stabil, vezetékes internet kapcsolat), így már semmi akadálya nem volt a DTS:X hangsávú filmjeink bevetésének. A frissítés után a készülék nem csak a natív DTS:X hangsávok dekódolására képes, hanem rendelkezésre áll a DTS Neural:X post-dekód funkció is, mellyel egyéb forrásanyagokat (pl. egy CD sztereó hangját) lehet DTS:X formátumra alakítani, megszólaltatva a magassági csatornák hangdobozait is – már ha valakinek ilyenre támad igénye.

Ezt követően még hátravolt az Audyssey MultEQ XT mérőmikrofonos szobaakusztikai korrekciós programmal a hangdobozok bemérése, konfigurálása. Az SR5011-ben ennek a programnak az “Advanced” verziója működik, amely nyolc hallgatási pontban végzett mérés alapján állítja be a szükséges paramétereket. Az installáló program és a menürendszer a Marantz-tól megszokott módon felhasználóbarát, szép grafikájú, könnyen kezelhető.

A médialejátszó gond nélkül szólaltatta meg a különböző formátumú zenei fájlokat MP3-tól kezdve FLAC-on át, a 2,8 MHz-es DSD-ig. A fájlba beágyazott borítóképeket is korrektül jelenítette meg, egyedüli kifogásunk az lehet, hogy más lejátszó programoktól eltérően, ha a fájl nem tartalmazta a borítót, akkor a könyvtárban levő önálló “folder.jpg” képet nem mutatta meg. Az internetrádiókat szintén praktikusan kezelte, gyorsan meg lehetett találni a kívánt csatornát, a TV képernyőjén minden lényeges információt (csatorna logó, az aktuális szám címe ékezethelyes magyar felirattal, bitráta, stb.) megmutatott a lejátszás alatt.

Hangminőség

Szokásos Dave Brubeck CD-vel kezdve, az erősítő könnyed lendületességgel adta meg a teszt alaphangulatát. A zongora és a dob párosa, vagy az Unsquare Dance tapsa dinamikusan, frissen, életvidám játékkal “jött le” a lemezről. Ugyanakkor a sztereó színpad nem volt annyira precízen leképezve, hogy pontszerűen, kristálytisztán behatárolható legyen az egyes zenészek pozíciója. Az irányhatások valósághűek (pontosabban a hangmérnöki keverésnek megfelelőek) voltak, de az összkép kicsit bizonytalan maradt. Mintha egy realisztikus fotográfia helyett egy impresszionista akvarellt nézve ismerkednénk a minket körülvevő világgal. Ettől eltekintve az egyes hangszerek karakterét markánsan adta vissza, akár a szaxofon, akár a zongora esetében. Az erősítő hangulatteremtő képessége a későbbiekben is megmutatkozott, Miles Davis: Kind of Blue klasszikusának fátyolos hangzása pontosan felidézte azt a film noir érzetet, amit ennek a zenének köszönhetünk.

Elektronikus műfajban (Jean Michel Jarre: Oxygene – 2007, New Master Recording) még kedvezőbb volt az összkép. Itt nem lehetett érezni a sztereó bizonytalanságot, a nagy ívű kontúros dallamokat az erősítő stabilan feszítette ki a front hangfalak közötti térben. A gyors dinamikai és hangszínbeli váltásokat kidolgozottan alkotta újra.

Filmeken a friss firmware-t próbára téve DTS:X hangsávú filmek közül a London Has Fallen (Támadás a Fehér Ház ellen 2. – London ostroma) és a Last Witch Hunter (Az utolsó boszorkányvadász) jellegzetes epizódjait tekintetük meg. Az SR5011 precízen építette fel a surround teret horizontális és vertikális irányban egyaránt. Az elsőben remekül lehetett nyomon követni a Chelsea híd leszakadásakor az acélsodronyok életveszélyes elpattanását, és süvítő elszáguldásukat a fejünk felett. A másik filmben, a Boszorkány barlangjában zajló csatában a küzdelem hangjai, a pestislegyek minden irányból ránk zúduló förtelme ugyancsak kiválóan valósította meg a film nézőit beburkoló, félgömb alakú DTS:X hangteret. Az erősítő az egyéb jelenetekben is jól kontrollált dinamikával alakította ki a hanghatásokat. A tűzpárbajban a lövések gyors tranziense vagy a párbeszédek érthetősége egyaránt kifogástalan volt.

Zenés, színpadi mozin (Jesus Christ Superstar – Live Arene Tour) a közönségzajok, az élő zenekar játéka, az énekszólamok plasztikus életszerűséggel jelentek meg. Mária Magdolna érzelmes, vagy Júdás karakteres éneke hangsúlyozottan, kiemelkedve, de mégis koherensen a kíséretbe beilleszkedve csendült fel. A finálé dinamizmusa, a közönség ovációja egyértelműen mutatta, hogy tesztalanyunk vérbeli házimozi erősítő.

Összegzés

Korábban teszteltük már az idei évjáratú, eggyel nagyobb modellt, az SR6011-et, illetve az előző generációs közvetlen elődöt, az akkor fillérre azonos árú és gyakorlatilag betűre azonos specifikációval rendelkező SR5010-et. Így térben és időben eléggé “körbelőttük” jelenlegi tesztalanyunkat. Egyszerre könnyű és nehéz is a dolgunk az értékeléskor: könnyű, mert alapvetően meg voltunk elégedve a teljesítményével, de nehéz is, mert a két másik készülék megismerése után túl sok újdonságot nem tudunk mondani a hangminőségéről. Háromszázezer forinton innen, Ultra HD kép- és 3D-s hangfeldolgozásai képességeivel, korrekt hangzásvilágával egy jó ár/érték arányú készüléket ismertünk meg a személyében. Bár sztereóban nem a legkifinomultabb akusztikus műfajok a kedvencei, de azért ott sem vall szégyent, középkategóriás házimozi központként pedig egyértelműen remekül helyt tud állni.

Műszaki adatok

Mérleg

+ Jól kézben tartott, határozott, dinamikus hangzás házimozin és zenén egyaránt

+ Bőséges számú HDMI bemenet és dupla kimenet, mindegyik aljzat 2.0a verziójú

+ Könnyű kezelhetőség, átlátható menürendszer

– Phono bemenet hiánya

– Az USB bemenetre csak pendrive csatlakoztatható, hordozható HDD nem

Szubjektív vélemény

forrás: AV-Online

Tovább a termékhez: