Nehéz manapság kitűnni az akciós házimozi hangfalszettek tömkelegéből. Egy kis ügyes formatervvel és a vásárlói igények ismeretével mégis érdemes próbát tenni.

Az obszidiánt az emberiség már legalább 9000 éve használja. A jellegzetes, fekete, szürke vagy vörös kőzetet vulkáni üvegként is szokás emlegetni. Az évezredek során készültek belőle nyílhegyek, kések, ékszerek is. Ma egyebek között orvosi szikékhez használják, de a név ismerősen csenghet a Game of Thrones (Trónok Harca) és a Minecraft kedvelőinek is.

Ez a hangfal ugyan nem vulkáni üveg, de fényes. Az Obsidian az álló változat előlapját és tetejét uraló, nagy, fényes fekete felületről kaphatta a nevét. Bár a tükröződésén látszik, hogy ez nem obszidián, vagy füstüveg, hanem csak műanyag, de a hatás így is tetszetős. Negatívumként talán csak annyit róhatunk fel neki, hogy a tetejére érdemes lesz vigyázni, hiszen egy durva ronggyal, szárazon letörölve a port az évek alatt mattulhat. Szó mi szó, csinos a hangfal előlapja, de mi ennél is jobban értékeljük az íves oldallap famintás fóliáját. Ezt sikerült nagyon jól eltalálni.

Mi van benne?

A hangszórókészlet bizonyos mértékig szokványos. A front hangdobozok előlapján két darab 13 centis mélyközép hangszóró fog közre egy 25 milliméteres selyem dóm magassugárzót. Az oldallapon pedig ott figyel, a mostanság oly népszerű, 20 centiméter átmérőjű mélysugárzó. Bár a karcsú, mély hangdoboz csábítja a lakberendezőt, hogy falhoz közel, bútorok és sarkok közötti, szűk területekre álmodja meg a helyét, mi ezt nem ajánljuk. Illetve csak fenntartásokkal. A hátlapon jókora reflexnyílás díszeleg, az oldallap pedig az említett tekintélyes hangszóróval dicsekedhet. Ezeknek feltétlenül érdemes helyet hagyni, hogy “lélegezhessenek”.

A centersugárzó is ismerős receptet követ a kettő darab, 10 centis mélyközép hangszóróáltal közrefogott magassugárzójával. A reflexnyílás itt is a hátlapra került, így sokkal inkább javasolnánk hozzá a nyitott média bútorokat, mint a klasszikus, oldalt és hátul is zárt kivitelűeket. Utóbbiakba hangsugárzót helyezni egyáltalán nem ajánlott, még akkor sem, ha a reflexnyílásuk előre néz, vagy nincs.

A háttérsugárzók egyszerű, kisméretű állványos hangfalak, amiket akár a falra is akaszthatunk. Az ehhez szükséges kulcsluk alakú nyílást gyárilag belemarták a hátlapba.

A hangszórókészlet sok szempontból hozza azt, amit ma már természetesnek érezhetünk. A szövet dóm magassugárzók használata ebben az árkategóriában alighanem a legjobb választás. A mélyközép hangszórók fáziskúpja sem teljesen szokatlan ebben az árban. A dobozok súlya bíztató, hiszen még a kis Obsidian Surround is átlépi a 3 kilogrammot, azObsidian Centre 5,3 kg-ot nyom a mérlegen. Az Obsidian Towerek pedig nem kevesebb, mint 23 kilósak. Nagy kár, hogy a gyártó mindezt, egyetlen, hatalmas kartondobozba zsúfolja, aminek a megemelése és hordozása, bizony embert próbáló feladat. Ha a szállítók ezt felcipelik egy bérház harmadik emeletére, akkor bizony jár nekik öt percnyi pihenő és valami alkoholmentes frissítő.

A mélyközép hangszórók felülete távolról nézve a drágább, szövet membránokra hasonlít, de közelebbről megvizsgálva, már mintás műanyagnak tűnik. Érdekes módon, ezekről a gyártó semmilyen hasznos információt nem közölt, így nem kizárt, hogy a membrán tényleg csak egyrétegű, préselt, vagy fröccsöntött műanyag. A mintázat szerepét is csak találgatni tudnánk, de erről inkább leteszünk.

Sokkal érdekesebb ennél, hogy a Wharfedale ezt a hangfalszettet eredendően az elérhető árú házimozi erősítőkhöz tervezte. Vagyis nem számoltak a nagyobb erősítők komoly teljesítményével. A hangfalak névleges impedanciája 6 Ohm, a nagyobbak érzékenysége 88 dB, a kis Surroundé 86 dB.

A hang

A Wharfedale Obsidian 600 HCP-t több forráselektronikával is kipróbáltuk, de a teszt meghatározó részében Denon és Yamaha erősítő szolgáltatta az energiát. A meghallgatások előtt természetesen bőséges időt szántunk a bejáratásra is.

A sztereó meghallgatást a szokásos tesztanyagokkal kezdtük, de hamar átnyergeltünk az elmúlt évek könnyűzenei kínálatára, mert úgy éreztük, a Wharfedale szett ott fogja igazán megállni a helyét. Így nem vettük figyelembe, hogy mit tudott egy Vivaldi művel, vagy Kari Bremnes dalaival. Viszont sokat pörgettük Gesaffelstein felvételeit és Röyksöpp lemezeket. Az eredmény pedig meglepett. A mélyek gyakran válnak szokatlanul hangsúlyossá, ami sokaknak tetszeni fog. Ahogy talán az is segítheti az eladást, hogy némely, veszteségmentesen tömörített felvétel is úgy szólt, mintha csak MP3-ban tömörítették volna, ezzel felébresztve a régmúlt idők, apró lejátszóinak élményét. Komolyabbra fordítva a szót, a közép- és magastartomány néha kissé fedettnek, visszafogottnak tűnt, cserébe a basszusok hol átlagosan, hol egészen atomizáltan ugranak elő a hangfalak közül. Ez a mély-rajongóknak imponálni fog. A Röyksöpp – Save Me alatt a mélyek élményszerűvé váltak, ám a Something In My Heart alatt inkább tűntek tolakodónak. A Running to the Sea-ben a közepek selymesen, visszafogottan érkeztek. Persze sok olyan felvétel is megfordult a rendszerben, ami kiélvezte a hangsúlyos mélyek adta lehetőségeket. Mozival a rendszer “fedettsége” sokkal kisebb mértékben volt érezhető, mintha a centersugárzó fejezné be azt, amit a frontok elkezdenek.

Filmekkel a Wharfedale ötösfogat remekül megbirkózott. A mélyek itt szinte mindig pozitívumként jelentek meg. Ha nagyon kell, akár aktív mélyláda nélkül is lehet használni a szettet, amit sosem ajánlunk, legfeljebb ideiglenes megoldásként elfogadjuk. Az eredmény így is fogyasztható marad. Bár mélyládával nyilván jobb és még az erősítő is hálás lesz, amiért nem belőle akarjuk kipréselni a szubbasszus tartományhoz szükséges erő minden cseppjét.

A Tron 2 alatt éreztünk egy kis tompaságot, nem csak a front-, de a centersugárzó produkciójában is, ez később nem igazán köszönt vissza. Kedvenc Bocelli koncertünk a kanapéra szögezett és nem eresztett, próbáltunk belekötni, de hiába. Még az olyan, magas és középtartományt megdolgoztató felvételek is élvezetesek voltak, mint a Dire Straits – Brothers in Arms című dalának sokcsatornás változata. Ezekkel a felvételekkel bármely bolti értékesítő képes lesz eladni a hangfalakat egy pillanat alatt. Hosszú próbálkozás után, végül egy Seal felvétel adott ismét lehetőséget, hogy hibát találjunk a hangfalszettben. A zongora hangja egy picit lehetett volna gyorsabb és az összkép ismét egy kicsit puhának, fedettnek tűnt, de ebben az árkategóriában ez megbocsájtható.

Amit még mindenképpen ki kell emelnünk, az a center- és frontsugárzók aránya, ami jól eltalált. Néha, egy kis többlet erő talán jól jönne, de ezt az erősítőn, a center csatorna jelszintjének minimális emelésével nagyjából le is tudhatjuk.

A Wharfedale Obsidian 600 HCP természetesen még nem valamiféle audiofil szuperfegyver, hanem egy jól árazott, szép és nagy hangfalszett, ami vidáman megtölt egy akár 30 m2-es nappalit is. A tervezők alighanem egy olyan hangfaltípust próbáltak megalkotni, aminek a hangja széles tömegeknek lesz megfelelő és elegendő erővel bír a hangosabb mozizáshoz. Ez utóbbiban a rendszer néha egészen meglepőt nyújtott és majdnem kiérdemelte az ötcsillagos értékelést. Hasonló a helyzet a basszusokat és hangerőt követelő zenékkel is, de énekhang központú, vagy finom részletekkel teli zenék élvezetéhez más, alighanem drágább modellek között kell keresgélni.

Ajánlás

A Wharfedale Obsidian 600 HCP erő és megjelenés keveréke, reális áron. Elsősorban mozirajongóknak való, és olyanoknak, akik magabiztosan szeretnék megtölteni a nappalijukat hanggal. Azok, akik elsősorban zenére keresnek hangfalat, bátran hallgassák meg a Wharfedale ajánlatát és mérlegeljék, hogy az ízlésüknek megfelel-e. Végezetül, egy külön elismerést is le kell írnunk, mert az Obsidian sokkal szebb, mutatósabb, mint amit ebben az árban elvárnánk. Ezért kijár neki a dicséret.

Műszaki adatok

Wharfedale Obisidan Tower álló hangfal

Wharfedale Obisian Centre centersugárzó

Wharfedale Obsidian Surround háttérsugárzó

Iránytű

Mérleg

+ A front hangfalak sokkal szebbek, mint amit ebben az ársávban elvárnánk

+ Bőséges mélytartományt kapunk a pénzünkért

– Természetesen nem audiofil értékrend szerint tervezett hangfalakkal állunk szemben, így zenei értelemben nem szabad velük szemben túlzottan magasra tenni a lécet

forrás: AV-Online.hu