SVS Ultra Evolution Titan hangfalrendszer teszt

Az SVS tekintélyes hírnevet szerzett magának azzal, hogy olyan hangfalakat és mélysugárzókat gyárt, amelyek teljesítményben jócskán meghaladják kedvező árukat. Az új Ultra Evolution sorozattal ezt a hagyományt tovább erősítették. Bár az Ultra Evolution hangsugárzók eddig a cég legdrágább termékei, a legtöbb házimozi-rajongónak nem kell lottónyeremény vagy második jelzálog ahhoz, hogy legalább elgondolkodjon rajtuk.

Nem is tűnik olyan régen, hogy az SVS belépett a hangtechnikai színtérre – de az idő gyorsan repül. Ron Stimpson és Tom Vodhanel 1998-ban alapította a céget az ohiói Youngstownban. Az SVS második „S”-e eredetileg a subwoofers, azaz mélysugárzók rövidítése volt. A vállalat kezdetben kiváló, mégis megfizethető mélysugárzóival szerzett hírnevet. Idővel kibővítették kínálatukat széles körben elismert, teljes tartományú hangsugárzókkal, valamint kiegészítőkkel, például kábelekkel. Az SVS összes hangsugárzóját és mélysugárzóját az Egyesült Államokban tervezik, és Kínában gyártják.

Bár sok korábbi, teljes tartományú SVS-modell ma is elérhető, a vállalat most egy magasabb kategóriás sorozattal bővített, amely az Ultra Evolution nevet kapta (nem összetévesztendő a sima Ultra modellekkel, amelyeknél nincs Evolution megjelölés). A cég azonban továbbra is ellenáll annak az irreális árazási trendnek, amely a high-end audió világának jelentős részét jellemzi. Az új SVS Ultra Evolution sorozat csúcsmodellje a padlón álló Ultra Evolution Pinnacle, párban 5000 dollárért. Ez persze nem aprópénz, de a csúcskategóriás konkurenciához mérve sok audiofil számára még mindig elérhető.

Mindhárom torony hasonló kialakítást és technológiát kínál (erről később bővebben), de fokozatosan kisebb méretű, ám továbbra is padlón álló formában. A Titan és a Tower műszakilag hasonló a Pinnacle modellhez, bár utóbbinak nagyobb mélyhangszórói és kabinetje erőteljesebb basszust ígérnek. Az Ultra Evolution tornyok hátlapján két további mélyhangszóró található (nem subwoofer, hanem az előlapiakéval azonos típus), valamint két darab, 6,5 cm széles, kúpos reflexnyílás, amelyek a négy hangszóró közös teljesítményét optimalizálják. A Pinnacle mélyhangszórói nagyobbak, mint a másik két modellé (20 cm a Pinnacle esetében, szemben a Tower és Titan 16,5 cm-es hangszóróival). Ám ha valaki már rendelkezik, vagy tervez jó minőségű subwoofert, ez bőven ellensúlyozza a kisebb tornyok basszusbeli különbségeit. (A Pinnacle várhatóan főként olyan kétcsatornás audiofilek körében lesz népszerű, akik kerülik a mélysugárzók használatát.)

Mivel nekem már több, teljes értékű SVS mélysugárzóm volt kéznél, eredetileg a „kis” Ultra Evolution torony, a Tower tesztelését kértem (bocsánat, nem bírtam kihagyni a szójátékot – igazi audiofil „Ki van a sorban?” helyzet!). Ám mivel a Tower ekkor még nem volt elérhető (valószínűleg mostanra már kapható), a tesztet végül egy pár Titan toronnyal végeztem. A Titan mellett további Ultra Evolution hangsugárzók is részt vettek ebben a rendszerben: a Center (800 dollár – külön elismerés az SVS-nek, amiért komoly, háromutas kialakítást kapott) és egy pár Ultra Evolution könyvespolc-hangsugárzó (1200 dollár/pár). Emellett a rendszerben (ahol jelezve van) két SVS PB-3000 mélysugárzó is szerepelt. Az egyetlen kihagyott modell a sorozat legkisebb tagja, az Ultra Evolution Nano, amely ugyan kisebb, de nagyrészt a toronyhangfalak jellemzőit kínálja: hasonló hangszórók, reflexnyílásos kabinet, többféle felületkezelés, levehető védőrács, valamint az időbeli illesztés technológiája (ez utóbbi leegyszerűsített formában, amelyről itt nem lesz szó részletesebben).

Technológia
A három SVS Ultra Evolution álló modell legszembetűnőbb és legérdekesebb jellemzője a hét aktív hangszóró elrendezése. Ezek közül öt az előlapra került: két mélysugárzó, két középsugárzó és egy magassugárzó. A magassugárzó középen helyezkedik el a frontpanelon, nagyjából a tipikus ülő hallgató fülmagasságában. Fölötte és alatta találhatók a középsugárzók, ezeket pedig kívülről felül és alul a két frontoldali mélysugárzó keretezi. Ez önmagában nem szokatlan egy komoly hangsugárzó-kialakításnál, ám ritkább, hogy az előlap, amelyen ezek a hangszórók helyet kapnak, enyhén befelé ívelt. A cél az, hogy a frontoldali öt hangszóró hangja a lehető legjobban egyszerre érkezzen a hallgató füléhez. Ennek akusztikai előnyei lehetnek, bár az elméleti optimum akkor adódik, ha a magassugárzó, amely a frontoldali elrendezés központjában van, pontosan a hallgató fülmagasságában helyezkedik el. Az én szokásos ülőpozíciómban azonban a fülem néhány centivel magasabban volt, mint a Titan középen elhelyezett magassugárzója. Amikor azonban lejjebb csúsztam az ülésben, nem hallottam érzékelhető változást. Mindazonáltal nem ajánlanám, hogy bárki állva hallgassa komolyan a Titanokat – bár ez a legtöbb hagyományos hangfalra is igaz.

Az Ultra Evolution közép- és mélysugárzói üvegszálas membránt kaptak a maximális merevség érdekében. A magassugárzó membránja alumíniumból készült, amit egy gyémántszén-réteggel vontak be a nagyobb szilárdság érdekében. A tweeter ezen kívül egy kifinomult diffúzorral is rendelkezik az oldalirányú lesugárzás optimalizálására, amelyet az SVS a költői „FEA-Optimalizált Organikus Cellás Rács” névvel illet.

Az Ultra Evolution sorozat minden hangsugárzója két pár aranyozott, 5-utas csatlakozóval rendelkezik (kivéve a Nano modellt, amelyen csak egy pár van). Az álló modellekhez puha tappancsok és tüskék egyaránt járnak (én a puha tappancsokat használtam). Mágnesesen rögzíthető, de levehető, akusztikailag áttetsző védőrács is tartozik mindegyikhez (a teszt idejére ezeket eltávolítottam). Az Ultra Evolution modellek mind elérhetők zongoralakk fekete, zongoralakk fehér vagy fekete tölgy furnér kivitelben.

Beállítás
Az Ultra Evolution Titanokat 2,5 méterre egymástól, a szoba elején helyeztem el, körülbelül 60 cm-re a mögöttük lévő faltól (a Titanok hátlapjától mérve), és enyhén a központi hallgatói pozíció felé fordítva. A bal oldali hangfal nagyjából 1 méterre volt az oldalfaltól. Az Ultra Evolution könyvespolc-hangsugárzókat, amelyek surroundként szolgáltak, magasan, a szoba hátsó részén helyeztem el (a szobám kialakítása nem teszi lehetővé a Dolby által javasolt elrendezést: a hallgatói pozíció mögött, oldalt, kissé fülmagasság fölött). Az Ultra Evolution Center egy alacsony állványra került, amely kissé felfelé döntötte. A rendszer része volt két SVS PB-3000 mélysugárzó is, 90 Hz-es váltással, ahol szükségesnek bizonyult.

A szobám akusztikája mérhető és hallható kiemelést produkál 100–200 Hz között a fő hallgatói helyen. Ez szinte minden itt tesztelt hangsugárzónál így volt, bár a pontos karaktere hangfalról hangfalra változott. A szoba átrendezése nem opció, így az egyetlen megoldás a szobakorrekció. Ahogy korábban is tettem, most is az Audyssey szobakorrekcióját használtam (csak 500 Hz alatt), a teszteléshez használt Denon AVR-X6700H erősítőn keresztül. Minden itt leírt észrevétel ezzel az EQ-val történt. A felhasznált anyagok forrásai: CD-k (zene), valamint Blu-ray és 4K Blu-ray (film). Streamelt tartalmat nem használtam. Lejátszóként egy Oppo UDP-203 Ultra HD Blu-ray szolgált.

Zene
Kétcsatornás zenével, a mélysugárzók nélkül (de az Audyssey EQ-val 500 Hz alatt), a basszus először soványnak tűnt. A subwooferek orvosolhatták volna ezt, de kíváncsi voltam, hogyan teljesítenek a Titanok önmagukban, legalábbis zenével. Az én szobám, és a hozzá kapcsolódó nyitott terek, nagyon nagy légtér. Egy kisebb szobában ez a „soványság” valószínűleg nem lenne probléma. Nálam ezt részben sikerült korrigálni, amikor a Denon AVR basszus-szabályozóját +2 dB-re emeltem. Ez nem befolyásolta észrevehetően a többi frekvenciatartományt (bár fontos megjegyezni, hogy a hangszínszabályzók nem szabványosak, és erősítőről erősítőre változhat a működésük). Tovább is emelhettem volna, de nem akartam a Titanok négy darab 16,5 cm-es mélysugárzóját túlterhelni. Ezek ugyan bizonyos mértékig védettek a túlvezérléstől, de bármely hangsugárzó basszuskiemelése nagy térben óvatosan kezelendő.

Ezután a szokásos referencia CD-gyűjteményemmel hallgattam, köztük basszuspróbáló anyagokat is: japán taiko dobosokat és orgonafelvételeket. Megterhelő, de nem extrém hangerőn a Titanok mindent meggyőzően adtak vissza. Két alkalommal mintha egy röpke túlvezérlés-nyomot hallottam volna a jobb oldali toronyból, de nem sikerült egyértelműen azonosítani. Nem erőltettem a nagyobb hangerőt, nehogy a teszt közepén kockáztassak egy sérülést. Az apró „panasz” akár a Denon AVR-től is származhatott (bár 8 ohmon 140 watt/csatorna teljesítménye mindig bőségesnek bizonyult).

Ezt leszámítva a Titanok, teljes tartományban meghajtva, rendkívül kielégítőek voltak. Subwooferekkel erőteljesebbek? Igen. De meglepően kiterjesztettek mélyláda nélkül is. A mélyhang súlya nálam visszafogottabb volt, mint amit a „basszus-rajongók” szeretnek, de feszes, kontrollált, minden puffogástól vagy dagadástól mentes. A taiko dobok erőt és testességet mutattak, az orgona hangja hihető volt. Igaz, egyik sem feledtette a két nagy SVS subwoofer jelenlétét (amiben bizonyára maga az SVS mélysugárzó-divízió is egyetértene). Egy átlagos méretű szobában azonban kevés panasz érné a Titanok basszusát. A közép- és magas tartomány részletgazdag volt, stabil színpadképpel és hiteles térmélységgel. Egy dolog zavart néha: a magas-közép tartomány enyhe élessége. Alacsony hangerőn ez ritkán jelentkezett, de nagyobb szinteken, például Loreena McKennitt gyönyörű vokáljában (Nights from the Alhambra) a szoprán felső része kissé szúrósnak tűnt. Ez lehetett a felvétel hibája is, amely egy ennyire részletező hangfalon erősebben előjön, de korábban ezen a lemezen nem tapasztaltam ilyen mértékben.

Filmek
A filmnézésekhez két SVS PB-3000 mélysugárzót is használtam. Bár kipróbáltam a Titanokat teljes tartományban, subok nélkül, gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy a nyitott tér kialakítású moziszobámhoz szükség volt a mélysugárzók támogatására, ha a dinamikus filmhangsávokat igazán vissza akartam adni. Ez nem a Titanok hibája – minden hangsugárzónál így volt ebben a térben. A nagyobb Pinnacle modellek, nagyobb mélyhangszóróikkal, jobb választás lehetnek azoknak, akik nagy helyiségben, subwooferek nélkül akarnak filmet nézni.

Subokkal viszont az élmény lenyűgöző volt. Az Arrival Ultra HD Blu-ray nyitójeleneteiben, amikor a sugárhajtású gépek áthúznak a fejek felett, majd kicsit később a helikopter rotorlapátjainak dübörgése a csontjaimat rázta meg, semmi sem maradt a képzeletre. Igaz, egy valódi helikopter közvetlenül a szoba előtt szó szerint lerombolta volna a házat, de a Titanok és a PB-3000 párosa így is szívdobogtató hatást keltett. A subwooferek persze sokat hozzátettek a legmélyebb basszushoz, de a Titanok is bőven kitették a részüket.

A film későbbi, csendesebb, idegenekkel való kommunikációs kísérletei sem voltak kevésbé hatásosak: a zenék földöntúli hangulatot árasztottak, az idegenek furcsa hangjai és írásjelei pedig különös atmoszférát teremtettek. A Titanok mindezt erőfeszítés nélkül közvetítették.

És ez még csak a kezdet volt. A Blade Runner 2049 hanganyaga szó szerint leesett az állam. Mindig is az egyik legjobb hanganyag volt a gyűjteményemben, de a Titanok és a subok dinamikai ereje minden eddiginél elementárisabbnak hatott. Igaz, végül lejjebb kellett vennem a hangerőt – bár magas szinten is tisztán szólt, a szomszédok nyugalmát nem akartam veszélyeztetni.

De nem csak a vad dinamikáról szólt a produkció: a leghalkabb jelenetek is lenyűgöztek, például amikor K ügynök a régi gyár romjai közt rábukkan a miniatűr lóra. Denis Villeneuve rendező és Hans Zimmer zeneszerző mestere annak, hogyan hatnak az érzelmekre – a Titanok rendszerével együtt ez nálam tökéletesen működött.

Hogy Villeneuve Blade Runner 2049-je miért nem lett kasszasiker, rejtély. De az biztos, hogy a nemrég bemutatott Dűne és Dűne 2. esetében ez már másképp történt.

Valójában Villeneuve-tripláról beszélhetünk (Arrival, Blade Runner 2049, Dűne), és a Dűne megtekintése után nincs is sok hozzáfűznivalóm: a leghalkabb suttogástól a leghevesebb csatajelenetekig a Titan + sub kombináció hibátlanul teljesített.

Következtetés
A Titanok magas-közép tartományát szívesen látnám kissé szelídebben. Lehetséges, hogy a jelenlegi hangolás hozzájárult a kiemelkedő dinamizmushoz a hiperaktív filmhangsávokban, de ezt kétlem. Kellő körültekintéssel a beállítás és konfiguráció során (amit minden nagy hangfal megérdemel) lehetetlen lenne kevesebbre értékelnem az új SVS Ultra Evolution sorozatot, mint egy határozott ajánlásra.

Röviden

Előnyök

• Dinamikus, erőteljes hangzás
• Feszes, jól definiált basszus
• Tiszta, részletgazdag hang

Hátrányok

• Subwooferrel hozza a legjobb formáját

Forrás: https://www.soundandvision.com/

Fordítva: ChatGPT