Ismerős egyediség

Szinte az összes Usher hangfalnak megvan a maga egyedi stílusa, mégis ahogy nézegetjük, valahogy mindig előbújik egy-egy ismertebb név a tudatalattinkból. Mintha innen-onnan “lenyúltak” volna a tervezők néhány apró részletet máshonnan, amiből végül mégis egy sajátos formavilágú műremek kerekedett ki. Nincs ez másképp tesztalanyunkkal sem. A hajlított rétegekből összeálló, rendkívül merev doboztestet mintha csak egy neves olasz vagy angol termékről másolták volna, de ez messze nem biztos, hogy így is történt. Inkább csak arról van szó, hogy vannak ismertebb és kevésbé ismert gyártók, de sosem tudni, hogy a tyúk volt előbb vagy a tojás. Az azonban bizonyos, hogy vendégünk névadójának volt némi cinikus humora, ugyanis a közel 125 cm magas, 50 kg feletti hangfalacska, erős túlzással sem nevezhető Mini-nek, de hát, legyen.

Lakkfekete előlapja nagyon elegáns, de már kissé unalmas hatást kelt, viszont arról nem szabad megfeledkezni, hogy ez a frontrész egy 3 cm vastag, roppant merev MDF lap, mely nagyon stabil alapot ad a hangszórókészletnek.

Itt ugyanaz a mélyközépsugárzó szolgálja ki a kétutas rendszert, ami az állványos Dancer Mini X-nél, csak itt ketten dolgoznak a húsosabb basszusok előállításában. A két mélyközépsugárzó között található a Mini-X-ből már jól megismert Diamond DMD magassugárzó, amire joggal lehet büszke a gyártó.

Alapvetően a gyémánt több okból sem feltétlenül a legjobb membrán anyag, de az Usher fejlesztői jó néhány év munka után abszolút az előnyükre fordították ezt a helyzetet. Egy különleges fémötvözetű szerkezet létrehozása és egy felületkezelést követően, az amúgy nehéznek mondható gyémántot sikerült olyan membránanyaggá változtatni, amely különösen nagy felbontású és torzításmentes visszaadást ígér. Korábbi, Usher Dancer Mini-X tesztünk során kiderült, hogy ez szerencsére nem csak ígéret.

A méretes doboz alsó része felé haladva egy jókora téglalap alakú reflexnyílás tátongott felénk, közvetlenül a típust jelző plakett alatt. Az egyik kedvenc részünket azonban ez alatt találtuk.

Mindig is nagy kedvelői voltunk az innovatív elképzeléseknek, főleg az elcsatolás terén, ami ugye roppant fontos része az egésznek. A Dancer Mini-Two ezen a téren kiemelkedően stabil lábakon áll. A darabonként több mint 5 kg-os tömör fa tömbök, amellett, hogy nagyon tetszetős formájúak, elképesztően stabillá teszik a megtermett hangdobozt. Természetesen szintezhető, CNC esztergált tüskék is tartozékai a csomagnak, melyekkel nagyon precízen lehet beállítani a dobozokat, plusz jól is mutatnak.

Az igazi csemege ennél a hangsugárzónál, a kistesóhoz hasonlóan maga a test. A ragasztott rétegekből préselt és hajlított hangdoboz, nemcsak makulátlan kidolgozással és szemet gyönyörködtető formával jár, hanem rendkívüli merevséggel, és lényegében nullára redukált belső állóhullám képződéssel is.

Az Usher, hasonlóan oly sok más gyártóhoz, mellét döngetve hirdeti, hogy high end szintet képvisel, mindenki számára elérhető áron. Istenem ahányszor ezt már hallottuk, DE!

Az Usher Dancer Mini-Two valamivel 1,7 millió forint/pár árával se nem olcsó, se nem vérlázítóan drága darab. Amikor megérkezett hozzánk a két bő 50 kg-os doboz és nekiestünk a kicsomagolásnak, egyszerűen szánalmas volt a “körítés”. Egyszerű karton, semmi logózott zsák, semmi igényes apró részlet. Mintha egy pár tízezer forintos távol-keleti vacakot vettünk volna, ahol ez teljesen rendben van, de ebben az árban az ember már joggal várhatna el némi kényeztetést ezen a téren is. Ez a gyerekes nyavalygásunk azonban azonnal mély hallgatásba lendült át, amikor talpra állítottuk ezt a két gyönyörűséget. High end elérhető áron? Nos, eddig a sok, hasonló szöveggel reklámozott hangsugárzó közül, talán az Usher-nek sikerült ezt a legközelebb hozni a valósághoz. Az anyagok valóban minőségiek, a kidolgozásba nem lehet belekötni. Láttunk már egyszerű fröccsöntött kábelcsatlakozókat is hasonló értékű hangsugárzóknál, de itt ugyanaz az igényes aranyozott, dupla kábelezésre alkalmas fém terminál fogadott, mint a kisebb modellen.

Ahogy ott is, a Dancer Mini-Two Diamond-nál is a hangszóróvédő selyem a legmegosztóbb pont. Igen, bizony itt már praktikusabb lenne a mágneses rögzítés, de sajnos nem az. Azok a stiftek, amik a keretet tartják, egyben hatlapfejű, hosszított hangszóró rögzítő csavarok is, amiket viszont nem igazán látni máshol. Érdekes elképzelés, és bizonyosan csak az egyéni ízlésen múlik majd, hogy kinek nyeri el a tetszését.

Az Usher Dancer Mini-X tesztje során egy elképesztően jó hangsugárzót ismertünk meg, amiből a legkevésbé sem hiányzott a basszus tartomány, de nagyobb termetű vendégünk az adattáblája alapján le tud menni a lélektani határnak nevezhető 30 Hz alá (28 Hz).

Teszthelyiségünk ezúttal 10 négyzetméterrel nagyobb volt, mint a kisebb modellnél, de berendezés szempontjából hasonló körülmények közt estünk neki a tesztnek.

Meghallgatás

Elöljáróban annyit elmondunk, hogy az Usher-ek igénylik a hosszas (akár 200 óra) járatást mire kijön belőlük a valódi tudásuk. Ugyan nem mértük stopperrel, de ennyi időnk nem feltétlenül volt rá, ellenben a Home Movie-s fiúk már előre dolgoztak nekünk, így érthető volt, hogy az első pillanatoktól kezdve nyoma sem volt nyersességnek.

Viszonylag magas érzékenységének hála nem könyörög az erőért, de vitathatatlanul hálás volt érte, amikor mégis megkapja. Több rendszerben is használtuk a Dancer Mini-Two-t, de egy nagyon komoly Naim lánc végére kötve tudtuk kihozni belőle a maximumot, vagy még annál kicsit többet is. Tény, hogy az elektronikák értéke jóval meghaladta a tesztalanyunkét. Ahogy az ilyen árkategóriájú hangsugárzóknál, vagy akár a kisebb tesónál, úgy itt is sokat kellett foglalkoznunk a megfelelő elhelyezéssel. Nagyon sokat segített a basszusok terén az első reflexnyílás, de a számunkra tökéletes hangkép megtalálásához idő kellett. De utána! Az Usher nem túloz azzal, hogy elérhetőbbé tette a high end élményt az olyan halandók számára is, mint mi. Csak ismételni tudnánk magunkat a Mini-X tesztjében elhangzottakkal. Andrea Razzauti virtuóz gitárjátékának életteli jelenléte minden szegletét bejárta a szobának. Nyilván a minőségi elektronikai környezetnek is betudható, de itt már nem is azzal voltunk elfoglalva, hogy a frekvencia-sávok milyen finoman alkotnak egy egészet, hanem egyszerűen csak élveztük az előadást, ami lényegében a hangsugárzók helyzetétől függetlenül zajlott.

A Diamond DMD magassugárzó ezúttal is remekelt, de aki a harsányabb, csengő, éles karaktert szereti, annak ez akár finomkodó is lehet. Ennek a finomkodásnak azonban legnagyobb előnye az volt, hogy lényegében napokig is elhallgattuk volna egyhuzamban az előadást. A hangszerek, de főleg az énekhangok hozták be a produkcióba azt a fajta érzést, amit csak az igazán drága rendszerektől hallottunk eddig. Ray Charles, B.B King – Sinners Prayer című száma közben szinte utána fütyültünk a jazzklubban dolgozó felszolgáló hölgynek. A zene dinamikája elsöprő volt, olykor már-már túlzó mélytartománnyal fűszerezve, de a hangszerek teste valamint az énekesek és zenészek szíve-lelke valóban ott volt a szobában, nem felvételről szólt. Dominic Miller albumait nem győztük cserélgetni, azonban azon felül, hogy a legutolsó részlet is feszesen, aprólékosan és tökéletes pontossággal került elő, a basszusok ereje ekkor már szinte elnyomta a magasabb frekvenciákat. Több ízben volt az a vegyes érzésünk, hogy vagy a Naim ereje lesz sok az Usher-nek, vagy ami valószínűbb, hogy 30 négyzetméteres szobánk kicsi. Az a bizonyos 28 Hz-es érték először túlzónak tűnt abból a két 18 cm-es hangszóróból, de az első nagybőgő megpendülésénél vagy lábdob leütésekor a kanapénk (és a gyomrunk is) azonnali választ adott a kételyeinkre. Az Usher Dancer Mini-Two Diamond nem a pincéig ment, hanem egyszerűen alá ásott egy méterrel. Egy pörgősebb pop-rock vagy metál zenénél kifejezetten jól érvényesültek ezek a mellkas döngető basszusok, pláne egy Eskmo vagy hasonlóan finom elektronikus zenei albumnál, de több hangszeres zenénél túlzónak tűnt. További helyezgetéssel, valamint reflexport szivacsokkal sokat tudtunk javítani a helyzeten, de több olyan akusztikus zenét is hallgattunk, ahol talán jobb hangképet kaphattunk volna a Mini-X-től abban a szobában. Szerencsére könnyebb volt kezelni azt, ha valamiből több van, mintha kevesebb lett volna, és az igazi nagyszerűsége az Mini-Two-nak éppen ebből ered, hogy szinte minden stílus elképesztően jól állt neki.