A kíméletlen konkurencia harc nem engedi pihenni a gyártókat. Aki sokáig ücsörög a babérjain, azt veheti észre, hogy a világ elhaladt mellette. Mindig kell valami vonzó szolgáltatás, amivel újabb és újabb vásárlásra lehet ösztönözni a házimozi rajongókat. Az elmúlt években a multiroom lett a sláger, egyre több erősítőt ruháztak fel ezzel a képességgel. A Yamaha a saját fejlesztésű MusicCast megoldását építette készülékeibe. De az élet nem áll meg, az új hívó szavak az Amazon Alexa hangvezérlés és a vezeték nélküli hangsugárzó csatlakoztathatóság.

A legkisebb hálózatos

Tesztalanyunk, az RX-V485 a Yamaha legkisebb hálózatos erősítője. A modellsorozat belépő típusa, az alatta elhelyezkedő RX-V385 még nincs felvértezve LAN kapcsolódási lehetőséggel. Az RX-V485 egy ötcsatornás készülék, emiatt nem rendelkezik Dolby Atmos és DTS:X dekódolási képességekkel, legteljesebb kiépítésben egy 5.1 rendszer valósítható meg vele. De ettől az egy hiányosságtól eltekintve naprakész funkcionalitású, kezeli az Ultra HD felbontást, és hálózati képességeinek köszönhetően betöltheti egy MusicCast multiroom rendszer központi egységének szerepét.

Amazon Alexa és MusicCast Surround

Az új modellévre továbbfejlesztették az erősítő hardverét, és új funkciókkal bővítették a tudástárát. Míg a tavalyi típus, az RX-V483 csatornánkénti csupán 192 kHz/24 bit felbontású Burr-Brown DAC-okat tartalmazott, addig az RX-V485-be már 384 kHz/32 bit felbontásúakat építettek. Ennek köszönhetően javultak az erősítő képességei a nagyfelbontású zenei fájlok lejátszása terén. Például az elődmodell csak a 2,8 és az 5,6 MHz mintavételezésű DSD állományokat kezelte, tesztalanyunk viszont már elboldogul a 11,2 MHz-es fájlokkal is.

Az új funkciók közül az egyik legjelentősebb az Amazon Alexa hangvezérlés. Ez rendkívül divatos trend lett, a konkurens gyártók egymás után jelentik be az ezzel a tudással felvértezett készülékeiket. A funkció kihasználásához természetesen szükség van az okostelefonokra letölthető Alexa alkalmazásra, illetve a lakásban elhelyezett – és az otthoni MusicCast hálózatba bekapcsolt – eszközökre, amelyek mikrofonjukkal fogadni tudják szóbeli utasításainkat. Ezt követően már – természetesen ékes angol nyelven – a nappaliból utasíthatjuk a rendszert, hogy kapcsolja le a zenét a konyhában.

A másik fejlesztés szintén a MusicCast multiroom rendszerhez kötődik. A házimozi rendszerek kiépítésének egyik legproblematikusabb része a hangsugárzó kábelek esztétikus és kulturált elvezetése a helyiségben. Az RX-V485 erre ad egy alternatív megoldást. A hagyományos összeköttetést kiváltva az új MusicCast Surround megoldással a két hátsó sugárzót és a szubládát vezeték nélkül is lehet csatlakoztatni az erősítőhöz. A kényelem természetesen megkötésekkel is jár, hiszen amíg vezetékes kapcsolat esetén a világ összes hangdoboza közül választhatunk, addig a jelen esetben MusicCast kompatibilis, aktív sugárzók használata szükséges. A Yamahaaktuális kínálata a MusicCast 50 és MusicCast 20 háttérsugárzók, illetve a MusicCast SUB 100 mélynyomó. A meghallgatáskor ilyen eszközök hiányában sajnos nem volt lehetőségünk kipróbálni, hogy van-e érezhető hangminőségbeli különbség a hagyományos, vezetékes összeköttetéshez képest.

Egyéb funkciók, csatlakozások

Az új funkciók mellett az erősítő természetesen rendelkezik minden olyan tudással, amit az elmúlt években már alaposan megismertünk a Yamahakészülékek jóvoltából. A hangdobozok beállítását a mérőmikrofonos YPAO szobaakusztikai optimalizáló rendszer végzi. Az online tartalomelérés magába foglalja a TuneIn internet rádiót, valamint a Spotify, Napster, TIDAL, Qobuz, Pandora és Deezer szolgáltatókat. Az erősítő számos DSP funkcióval rendelkezik, köztük a virtuális hangsugárzó üzemmóddal. Ekkor az öt hangdoboz segítségével további két frontoldali magassági (Yamaha szóhasználattal: presence) hangsugárzót szimulál, így hozva létre hétcsatornás, háromdimenziós hangteret. (Félreértések elkerülése érdekében felhívjuk a figyelmet: ez nem jelenti azt, hogy Dolby Atmos vagy DTS:X hangkörnyezetet kapunk.)

A hátoldalon viszonylag kevés csatlakozót találunk, de azok megfelelnek az UHD felbontás által támasztott követelményeknek. Mind a négy HDMI bemenet kezeli a HDCP 2.2 másolásvédelmet, és megfelelnek HDR10, Dolby Vision, HLG és BT.2020 szabványoknak. A HDMI kimenet pedig egy későbbi firmware frissítéssel eARC kompatibilissé tehető. Ezen kívül találunk még három-három analóg és digitális hang, valamint három kompozit videó bemenetet. Ezek így együtt sem töltik meg a hátoldalt, az üres lemezfelületek sivárságát az alsó kategóriás készülékeken megszokott “trükkel” enyhítik: szemléltető ábrák mutatják, hogyan kell lecsupaszítani a hangfalkábeleket és hogyan kell elhelyezni a hangdobozokat.

Az új DAC előnye nem csak a DSD állományok lejátszásában mutatkozik meg, hanem a többi formátum esetén is. A WAV és AIFF kódolású zenei fájlokat 192 kHz mintavételezésig és 32 bit felbontásig tudja kezelni. A zenei tartalmakat változatos forrásból lehet lejátszani, Bluetooth és AirPlay segítségével mobileszközről streamelni, vagy az előlapi USB bemenetről, illetve helyi hálózatról NAS-ról megosztva. A végfokozatok specifikációja megegyezik az elődmodellével, ezen a téren valószínűleg nem történt változás. A legszigorúbb feltételek mellett (a teljes 20 Hz-20 kHz tartományban, 0,09 % harmonikus torzítás mellett) 80 watt leadásra képesek.

Meghallgatás

Zenei anyagon energikusan, határozott megszólalással indított, akár FLAC állományokat (USB-s háttértárról), akár CD-ket hallgattunk. Ügyes megoldással nem erőltette azokat a területeket, ahol nem tudott brillírozni, inkább azokra a jellemzőkre koncentrált, ahol magabiztosan ki tudott bontakozni. Mike Oldfield: Tubular Bells albumán, ha nem is ostromolta a szélsőségesen magas frekvencia-tartományokat, de markánsan kidolgozott, tiszta hangképet produkált. Nem a legfinomabb részletek aprólékos leképzésére, hanem a lendületes, dinamikus összkép kidolgozására helyezte a fő hangsúlyt. Hasonlóan, Presser Gábor: Elektromance számában is, a légiesen áttört dallamoknál az elevenség dominált, és nem azt tartotta fontosnak, hogy minden apró zenei rezdülést cizelláltan megmutasson. Szolidabb, és visszafogottabb stílusnál (Norah Jones: Come Away with Me album) ahol nem volt lehetősége annyi lendületet vinni az eladásba, kissé laposabbá, érdektelenebbé vált a játék. Alapjában véve minden a helyén volt, az ének, a gitár, a ritmus, csak egy kis tónusosság hiányzott a teljességhez, mintha egy képből lejjebb vennénk a színtelítettséget. Dzsessz együtteseknél a két hangdoboz közötti teret jól töltötte ki, de a zenekar valós, háromdimenziós elhelyezkedésének leképzésével adós maradt. Újabb képi hasonlattal élve, a holografikus térleképzés helyett be kell érnünk a zenekari tagok színes, kétdimenziós fotójával.

A Dolby Atmos hangsávos Rampage (Tombolás) lejátszásakor értelemszerűen csak TrueHD formátumként dekódolta a filmet, de így is precíz teret valósított meg: Chicago lerombolásakor csak “földszintes” környezetet hozott létre, a helikopterek nem a fejünk felett repültek el, de az irányhatások pontosak voltak, a küzdelem hangjai (lövések, robbanások, morajok, génmutáns állatok üvöltése) életszerűen, pörölycsapás-szerűen zúdultak ránk. A padló és ablak remegtető basszusok ereje a mélysugárzó képességein múlt, de a kontrollja viszont már az RX-V485-öt dicsérte, amely jól kézben tartva vezérelte a szub csatornát. A törmelékek robaja valós anyagszerűséggel, masszív, súlyos tömegként töltötte meg a nappalit. A dinamikai szélsőségeket jól kezelte, végig kiegyenlített maradt, nem billent el egyik véglet felé sem. A párbeszédeknél nem kellett felhangosítanunk az erősítőt, hogy utána az akciójeleneteknél lejjebb tekerjük a szomszédok nyugalmának megőrzése érdekében. Koncertfilmen (Roger Waters: The Wall stadionkoncert) hasonló volt az eredmény, mint a könnyűzenei CD-ken. A bombasztikus számokat magával ragadó lendülettel játszotta, a lassabb, meditatívabb részeknél viszont színtelenebb lett a stílus, nem érződött bennük a nyugodtságuk alatt megbúvó izgalmasság, amit egy magasabb kategóriás erősítőmaradéktalanul ki tud bontani.

Összegzés

Nem sokkal százezer forint felett a Yamaha egy jól összerakott ötcsatornás házimozi erősítőt tett le az asztalra. Természeten legyünk tisztában vele, hogy ez egy alsó-középkategóriás készülék, így – főleg zenei – hangminőség terén is ilyen szintű elvárásaink legyenek. Az Amazon Alexa hangvezérlést sokan még csak érdekes játéknak tarthatják, hogy mennyire fog szervesen beépülni a hétköznapjainkba, azt majd a jövő dönti el. Aki nem vágyik a magassági Dolby Atmos vagy DTS:X csatornák megszólaltatására, de szüksége van a hálózatba köthetőségre (akár az online tartalomelérés, akár MusicCast multiroom rendszer kiépítése miatt) az praktikusan használható készüléket ismerhet meg tesztalanyunkban.

Yamaha RX-V485 házimozi erősítő

Műszaki adatok

Mérleg

+MusicCast Surround vezeték nélküli hátsó sugárzók és szubláda csatlakoztatási lehetőség

+Az elődjéhez képest jobb minőségű DAC

+Jól felépített surround tér, lendületes, karakteres mozis hangkép

+Bár ez nem az erősítő hibája, de egyelőre szűkös a választék a MusicCast Surround vezeték nélküli hangdobozokból

+Sztereó zenén nem elég kifinomult a hangzása

Szubjektív vélemény

Tovább a termékhez………..