Utózengésnek nevezzük azt a jelenséget, amit akkor tapasztalunk, amikor egy zárt térben egy hangforrás elhallgat, de egy ideig még egyre csökkenő mértékben és változó módon halljuk az eredeti hangot „lecsengeni”. Az utózengést jellemző paraméter az utózengési idő, amely idő alatt egy bizonyos frekvencia szintje a zárt téren belül az ezredrészére (60 decibellel, vagyis alapvetően hallhatatlanná) csökken, miután a hangforrás elhallgatott. Az utózengési jelenség teszi érzékelhetővé a zárt tér méretét a falak burkolatának milyenségét és összetettségét a benn tartózkodók számára. Mindenki pontosan tudja, érzi — akár csukott szemmel is— mikor egy nagy belső terű katedrálisban vagy egy kicsi, szőnyegekkel, súlyos függönyökkel és kárpitozott bútorokkal gazdagon berendezett szobában van. Az utózengési idő arányosan nő a szoba köbtartalmával, és ugyancsak arányosan csökken a bennlévő hangelnyelő felületek mennyiségével. Vagyis, hacsak nem szokatlanul nagy alapterületű egy házimozi, moziszoba (ami nem kell, hogy legyen), vagy nem rendkívül hang-visszaverő felületek határolják (ami szintén nem kell, hogy így legyen), akkor az utózengési idő nem okoz feltétlenül gondot. Az utózengési idő egy házimoziban (moziszobákban) ugyanis akkor okoz gondot, ha túl nagy. Egy nagy utózengési idejű katedrálisban például igen „jó az akusztika” egy orgonakoncert számára, de nem véletlenül prédikál benne a pap lassan, tagoltan, ugyanis a beszéd érthetőség — ami egy ugyancsak akusztikailag mérhető paraméter — számára nem kedvező. A dialógusok érthetősége mellett a film hangját készítő hangmérnök vagy producer szándéka szerinti surround hangtér pontos visszaadása szempontjából is az a fontos, hogy csak a hangsugárzókból megszólaló hangok határozzák meg azt, ne pedig a szoba saját zengő tere. Ezért arra kell törekedni, hogy a házimozi-helyiség minél „szárazabban”, „süketebben” viselkedjen, azaz minél kisebb utózengési idővel rendelkezzen. A kellően kis utózengési idő a nagy, összefüggő és kemény hang-visszaverő felületek (vakolt téglafalak, kő és csempeburkolatok) kerülésével és hangelnyelő anyaggal borított felületek (függönyök, kárpitok, szőnyegek) alkalmazásával érhető el. Tudni kell azonban, hogy a túlcsillapított szobában több hangenergiára van szükség, és ráadásul kissé „nyomasztó” sokáig bennük tartózkodni. Ezért a csillapítást nem kell túlzásba vinni (stúdiókban alkalmazott ajánlások szerint egy 20—40 m-es alapterületű helyiség ideális utózengési ideje 0,2-0,3 sec)

Létezik egy különösen kellemetlen utózengései jelenség, melyet csörgő visszhangnak neveznek. Ez nem más, mint rendszerint két kemény és párhuzamos visszaverő felület között gerjesztett hang által létrehozott visszaverődések gyors sorozata. A csörgő visszhangot gyakran „berregő” vagy „csöngő” hangként érzékeljük és tudnunk kell, hogy a jelenség károsan befolyásolja a hangtisztaságot és beszédérthetőséget. Fellépését egyszerű megoldásokkal lehet elkerülni. Ezek a szemben lévő felületek legalább 5′-os egymáshoz képesti szögeltérése, hangelnyelő anyagokkal való borítása vagy felszínük diffúz kialakítása. A diffúz kialakítás azt jelenti, hogy olyan anyaggal vagy formai megoldással látják el a felületet, melyről a nekiütköző hanghullámok különböző irányokban verődnek vissza. Ilyen diffúz formák a konvex vagy ferde falak és plafon, kazettás mennyezet, oszlopok, kiugró falpillérek és a gazdagon díszített építészeti felületek, például a gipszstukkók. Nehéz bútorok és bizonyos távolságban elhelyezett hangelnyelő panelek a visszaverő felület mentén további diffúziót biztosítanak. Közkeletű téveszme, hogy tojástartó tálcák falra rögzítése javítja a helyiség hangzásbeli viselkedését. A tény az, hogy miközben a tojástálcák rendelkeznek bizonyos hangelnyelő és diffúz tulajdonságokkal, ezek egy viszonylag keskeny frekvenciasávra korlátozódnak és jelentős mértékben nem érintik pozitívan a beszéd vagy zene minőségét. Az akusztikailag tervezett és igényesen kialakított házimozi helyiségekben, moziszobákban tojástálcák helyett 🙂 sok esetben speciálisan erre a célra szolgáló panelek alkalmazásával érjük el a kívánt hatást. Folyt. köv.