A közelmúltban bőven volt mozgás, átrendeződés a francia gyártó hangsugárzó kínálatában, a választék alsóbb szeletében például az Ariák vették át a Chorus 800 V széria helyét, így már csak egyetlen modellcsaládot azonosít a jól bejáratott Chorus név. Chorusnak hívják már jó ideje a belépő kategóriát a Focalnál, jelenleg a negyedik generációnál tart a történetük, az előző nemzedék regnálásából kiindulva valahol életciklusuk közepén tarthatnak az aktuális, 2013-ban megjelent 700-asok, tehát vadonatújnak ugyan nem nevezhetők, de bőven vannak annyira időszerűek, hogy érdemes legyen legalább egyiküket körüljárnunk kissé.

Míg egy lépcsőfokkal feljebb, az Ariák között a 926-os típus a legkisebb állódoboz, addig itt két-két állványos és padlón álló testvére mellett a Chorus 726 a csúcsmodell, ennek megfelelően masszív, zömök, ugyan nem túl magas, de kellőképpen jelentőségteljes megjelenésű, hangszórókkal teletömött darab. Készül dió és rózsafa külsővel is, ám hozzánk a különleges fekete változat jutott el, amely messzebbről olyan, mintha sziklából faragták-csiszolták volna. Közelebbről aztán már látni, hogy elöl, felül és hátul műbőr bevonat borítja a szabad felületeket, de a szemcsésen csillogó, nagy membránfelületek, az érdes tapintású, kidomborodó hangszórókeretek még így is jól adják a kövülethatást. Persze le kell nyelnünk pár kevésbé elegáns megoldást is, a leplezetlen rögzítő csavarok mégsem állnak rosszul a hangdoboznak, az előlapot takaró selyemkeret régimódi, nehézkesen kezelhető csapos rögzítése viszont büntetés a javából. De ezt azonnal feledteti is a magasfényű oldalpanelek gyönyörű kidolgozása, a hátrafelé szépen elvékonyodó, szemrevalóan formált, lekerekített élű idomok még az egyébként tekintélyes dobozmélységet is egész barátságossá teszik.

A gusztusos tálalásban a már hagyományosnak számító hozzávalókból az évtizedek óta csiszolgatott recept szerint áll össze a menü: a sorozat egyetlen három-utas, bassz-reflex rendszerű konstrukcióját merev, helyenként 25 mm vastag MDF házba építik, belsejében a káros állóhullámok kiküszöbölésének érdekében nem találni egymással párhuzamos falakat. A konfiguráció csúcsán lakik a 3000 Hz felett megszólaló TNV2 csipogó, melynek 25 mm-es inverz alumínium-magnézium ötvözet dóm membránját új fejlesztésű, simább csillapítást nyújtó Poron uretán hab felfüggesztés tartja. Régi ismerősünk a nagy dinamikatartománnyal és kiemelkedő részletező képességgel büszkélkedő, fáziskúpos, 165 mm-es középsugárzó merev szilíciumásványba oltott könnyű cellulózrost Poliglass szendvicskónusza; természetesen ugyanezt a membránanyagot, ugyanebben a méretben alkalmazzák a jól terhelhető, 300 Hz alatt munkába lendülő mélysugárzó párban is. Nagyjából ennyit tart érdemesnek kiemelni a gyártó a hangsúlyozottan Franciaországban készülő Chorus 726-ról, mi azért még a hátlapra is vetünk egy kósza pillantást, ahol legalul egyetlen pár feltűnésmentes, süllyesztett banánaljzat kínálkozik a rendszerbe kötéshez.

♫

Súlyos, testes hanggal köszönnek be a szimfonikusok, el kell ismerni, nem annyira felszabadult a hangzás, mint nemrégiben, amikor a Focal Aria 926-pár volt a közvetítő. De persze nem is nehézkes, NBA-erőcsatár módjára sokoldalúan mozog, egyszerre fordulékony és ellenállhatatlan, elhiteti, hogy átmegy bármin, ha kell. Különös, hogy enyhén fémes mellékíz társul a vonósfutamokhoz, nem pihe-puhán trilláz a hegedű, amint a darab és a karmester engedi, alaposan a sarkára áll, nem óvatoskodik, nagy lelkesedéssel mutatja meg erejét, virtuozitását. Így aztán nem kell aggódnunk a részletek felől, kimondottan informatív az előadás, de ami igazán kiemelkedő, az a térhatás. Az nem meglepő, hogy ekkora testből kijőve megtölti a hang még a nagyobb teret is (gyári ajánlás szerint akár 40 m2-es szobát), az már annál inkább, hogy monitorosan transzparens, áttekinthető a sűrű és mozgalmas színpadkép, beszédesen pontos a pozicionálás, kiváló terepasztala a történetmesélős darabnak. Dinamikatartomány is akad gazdagon az eszköztárban, lefegyverzően építi fel, máskor csípőből rántja elő a tutikat, semmilyen terhelésváltás sem okozhat zavart. Egyedül a mélyekkel lehetnek gondok, ízlés kérdése, de előfordulhat, hogy meg kell küzdeni a bőség zavarával, mert így, hogy hátsó, oldalsó fal, pláne szobasarok a hangdobozok közelében sincs, több mint markáns basszust adagolnak a Chorusok, az üstdobok érzetre még a mellhártyát is megrezegtetik, el tudom képzelni, hogy van az a hely, ahol gondoskodni kell némi csillapításról.
Andrea Bocelli előadása sem kisebb élmény, mert – bár hangja kifinomultságban nem érhet fel ariai magasságokba – alaposan kitesz magáért, nincs híján erőnek, élénken zeng, mesterien játszik a dinamikával. Olyannyira, hogy a jazzkoncerttel már nem sikerülne feljebb tornászni az élményfaktort, ha nem lenne a vibrafon, amelynek remeklését sokadjára is csak tátott szájjal lehet hallgatni. Nincsenek szavak akrobatikus mozgású szólójára, csak miatta nincs már miért dicsérni az önmagukhoz képest ügyesen teljesítő szólistatársakat, pedig a basszus most gond nélkül találja meg helyét az akusztikus térben, az viszont kissé meglepő, hogy a fényükkel általában sziporkázó Focal-cinek most valahogy nem tudják megragadni a figyelmet. Sting Hounds of Winter-jének markánsan metsző, talán kicsit nyers is a belépője, bár július közepe van, a szombati késő délután 14 fokkal, erős széllel, csapdosó esővel borzolja a Szigetközt, egy szavunk sem lehet, a Chorus a körülményekre jól ráérezve teljesíti ki a nyári zimankót. De az énekben mégis ott a melengető tűz, így hiába a jégcsapos cinek, a dermesztő pergődob csapások, a lélekmelegítő mélytartománnyal együtt pont beáll a komfortos egyensúly. És a végére derül ki, hogy hangsugárzónk most kezd csak belelendülni, mesteri, parádés, frenetikus, amit a Deep Purple-lel művel, csak kapkodja a fejét az ember, micsoda pezsgés van a zenében. Nem sieti el a középtempót a rendszer, rengeteg a hang, de bőséges a hangok közt a csend, a levegő is, gyönyörűen kihallani az összes hangszer minden rezdülését. Rettentő pontosan kiszámított az egész, ami normális esetben biztos kézzel ölné ki a rockzene lényegét, de nem most, amikor ennyi szív, érzés, élet van a megszólalásban, különösképpen az énekben.

Rövid időn belül ez már a második Focal hangsugárzó, ami sehogy sem hagy valódi fogást találni magán, masszív, erőteljes, de nem erőszakos hangú, műfajokban nem válogató, rendkívüli térrel szóló darab a Chorus 726, legfeljebb olyan apróságok árnyalják a képet, mint a nem teljesen maradéktalan kifinomultság, a vártnál kevésbé remekelő magasak, esetleg a körültekintésre intő mélytartomány. A gyártó megfizethető hagyományos high-end hangsugárzóként mutatja be a modellt, amit nyilvánvalóan maga sem gondol komolyan, hiszen a magasabb színvonalú Ariákkal is ugyanezt teszi, mégsem beszél teljesen a levegőbe a brosúra, a Chorusok legnagyobbikának egyértelműen a legjobbak közt a helye, tolerálható gyarlóságaival együtt is nagy tudású, megingathatatlan, rokonszenves típus.

Focal Chorus 726 hangfal jellemzői:

• Frekvencia-átvitel: 48 Hz – 28 kHz
• Impedancia: 8 ohm
• Érzékenység: 91,5 dB
• Méretek: 222×989×345 mm
• Tömeg: 23,5 kg
• Ár: 459.990,- Ft / pár

TOVÁBB A TERMÉKHEZ

forrás: hifipiac.hu