A miniatűr hifi komponens kategóriában nem csak pénztárcakímélő, hanem maximalista audiofilek világát megcélzó készülékcsodákat is gyárt a TEAC, ezekből csemegéztünk. Az NT-503 akusztikai tudása több, mint meggyőző, de mint tudjuk, a hangminőség csak egy dolog, az sem mindegy, hogyan férhetünk hozzá, és ez az ő fő érdekessége.

Sok funkció, sok opció

Az NT-503 remekül reprezentálja, hogy hol tart éppen a modern audiofil zenehallgatás. Összességében a TEAC is annak köszönheti népszerűségét, hogy miniatűr hifi komponensei aktuális igényeket elégítenek ki, ahelyett, hogy csak a klasszikus hangrendszer-kolosszusok imázsát hordoznák. No de térjünk vissza tesztalanyunkra!

A modern zenehallgatás egyik alappillére az univerzalitás biztosítása. Ha eltekintünk az LP-től és CD-től, akkor bizony a számítógép, illetve laptop, utcán/utazás közben pedig az okostelefon és tablet az elsődleges zenetároló és lejátszó eszközök, szinte mindenki életében. Univerzalitás, sokoldalúság. Ezt akarták valahogy megoldani az NT-503-ban is.

Nem kell feltétlenül csillagászati összegeket áldozni egy jó hangért. Honlapunkon nem egy USB DAC-kal egybeépített fejhallgató erősítőt bemutattunk már. Ezeket a kis dobozkákat csak rá kell kötni a számítógépre, kiegészítve egy jó minőségű fülessel, és elmerülhetünk bármilyen, bárhonnan közvetített zenében. Ez a konfiguráció klasszikus és jól bevált, de nem minden szempontból a leghatékonyabb.

Például ha számot akarunk váltani, akkor le kell ülnünk a laptop/PC elé. Dönthetünk persze úgy is, hogy a telefonunkra töltünk zenéket. Utóbbi tárkapacitása viszont véges. Lehet, hogy pont olyan felvételt keresünk, amit pont elfelejtettünk a mobileszközünkre másolni. Ilyenkor persze nekiállhatunk angolosan mondva streamelni valamit az internetről, az aktív WiFi kapcsolat viszont alaposan leszívja a telefon akksiját. Sokan telepítenek otthonra NAS-t, ami kézenfekvő, hiszen úgy egy uzsonnásdoboznyi eszközben tudják tárolni több terabájtnyi videó és audió gyűjteményüket. Az imént felsorolt eszközök mindegyikét lehet zenehallgatásra szolgáló forrásnak használni. Az NT-503 attól számít spécinek, hogy ezeket az opciókat egyszerre teszi elérhetővé. Ja, és internetrádiót is tud (természetesen Spotify is szerepel a listán). Sőt, talán viccesnek tűnik, de Bluetooth vevő is került bele.

A kimeneti szekció további a hab a tortán, ugyanis tesztalanyunk nem csak fejhallgatókkal bratyizik. Az előlapi, 6,3 mm-es Jack-en kívül XLR és RCA kimenetek is találhatók rajta, tehát tetszés szerint aktív hangfalra vagy high end hangrendszerre is csatlakoztatható.

Meg kell jegyeznünk, hogy ha célunk a minőségi zenehallgatás illetve egy átlátható gyűjtemény kialakítása, akkor az NT-503-hoz erősen ajánlott valamilyen kimondottan zenehallgatásra és kollekciónk menedzselésre kihegyezett szoftver (pl. JRiver) megvásárlása, vagy egyszerűen csak organizálni a gépen vagy NAS-on tárolt gyűjteményt. Opcióként letölthetjük a TEAC által ajánlott, ugyancsak ingyenes Mac/Windows-kompatibilis lejátszó szoftvert, amit nem célszerű lebecsülni, a Hangminőség c. bekezdésben ki is fejtjük, hogy miért.

Külsőségek

A TEAC NT-503 kompakt, ennek ellenére komoly megjelenésű készülék, kissé műszer jelleget sugall. Kezelőszerveit beleértve, teljes egészében alumíniumból készült. Baloldalán masszív, határozott ujjmozdulatot igénylő billenőkapcsolóval kelthető életre. Egy kisebb, fokozatosan reagáló és egy nagyobb, folyamatos úgymond krémes forgású potméter szolgál forrásválasztásra valamint jelszint vezérlésre. Ehhez kontrasztos, napfényben is könnyen olvasható, állítható fényerejű kijelző társul. Az NT-503 szinte minden információt kiír ide, a mintavételezési frekvenciát, a (0,5 dB-es fokozatokban állítható) jelszintet, és azt is, hogy valamilyen szűrő aktiválva van-e éppen. Minden lemez illesztése precíz, a csatlakozók rögzítése, kiosztása is fegyelmezett.

A hátoldalon található egy Ethernet aljzat, ezzel képes helyi hálózatunkhoz csatlakozni az NT-503. Alább a korábban említett XLR és RCA kimenetek díszelegnek. Tőlük jobbra találunk PC-USB portot, Bluetooth modult és óra-aljzatot, valamint egy koaxiális és optikai bemenetet. A beépített tápegységhez IEC-27 csatlakozófejes kábelen juttatható áram, mi a dobozban mellékelt helyett komolyabb, hifizésre optimalizált vezetéket használtunk.

A hang is fontos…

Az erősítő áramkör a gyártó saját HCLR (High Current Linear Driver) topológiájára épül, kettős monó rendszeren halad végig a jel. A jobb és a bal csatorna külön-külön toroid trafóról kapja az áramot. Ilyet mi fejhallgató erősítőben még nem láttunk. Emellett az analóg és digitális modulok is külön szigetelt földelésűek. Ha már szóba került a digitális téma, érdemes kitérni a DAC tudására is. Az NT-503-ban található AK4490 chip egy Asahi Kasei Microdevices által tervezett lapka, főleg professzionális hangtechnikában és high end hifi komponensekben alkalmazzák.

Ahogy egy csúcs konvertertől elvárható, természetesen támogatja a manapság még kihasználatlan 384 kHz-es mintavételezést, illetve a DSD folyamokat is kezeli, natívan, tehát konverzió nélkül. Sőt, egy mezei CD-minőségű (16 bit/44,1 kHz) adatcsomagot is képes 12,2 MHz-es DSD-re felskálázni, emellett ráköthető szinkronizációs műszerekre is, amennyiben kalibrálás, vagy külső óraműről hajtás a cél. Erre szolgál a fentebb említett “óra” aljzat.

Ezek alapján egyértelmű, hogy a Bluetooth és az internetes kliensek megléte inkább kényelmi extra. Ez az eszköz nem a csörgedező MP3-ak háttérzenei visszajátszására, hanem a hangstúdiókban kidolgozott hullámforma romlás nélküli megszólaltatására lett tenyésztve. Ami azt illeti, egy átlagfelhasználó számára talán túlságosan is a profizmus hatását kelti, nem csak a szinkronaljzattal, hanem a szabadon választható PCM és DSD szűrőkkel is. Magunk állíthatjuk be, hogy “lassú” vagy “éles” karakterrel kezelje az elektronika a rajta áthaladó jelet, aszerint, hogy milyen formátumot illetve műfajt hallgatunk éppen, vagy egyszerűen csak hogy megtaláljuk a nekünk tetsző hangot. Így egyetlen DAC-ból kapunk gombnyomásra különféle karaktereket. Ez a fajta univerzalitás kétélű fegyver, sokak szerint (minket beleértve) nem ezen áll vagy bukik egy hifi komponens teljesítménye, de sokfélék vagyunk rengeteg igénnyel, és a variálható szűrő egy mezei “EQ” potméterhez képest természetesen számottevően hatékonyabb és precízebb megoldás. Biztos van, akinek ez a sokoldalúság is kevés, mi viszont jelenleg nem tudunk olyan extrát mondani, ami még bekerülhetett volna az NT-503 raktárába, kb. 430 000 forintos árát figyelembe véve egy igazi svédasztal. Ennél is jobb funkcionalitást csak külön komponensekkel, lényeges felárért lehet megvalósítani. Talán egy szimmetrikus, 4-tűs XLR kimenet? Na jó, lépjünk tovább!

Az “Appszolút” előny

Gazdag funkcionalitását tekintve egyesekben felvetődhet, hogy miért nem alkalmaztak egy nagyobb méretű érintőkijelzőt az NT-503 előlapján inkább, ha már internetes klienseket és helyi hálózati fájlböngészést is támogat? Úgy tűnik, hogy a TEAC mérnökei is agyaltak ezen a kérdésen, végül máshogy közelítették meg a témát. Biztos, hogy szükségünk van arra a kijelzőre? Elvégre ott van a mobiltelefonunk képe, ami kellően nagy, szellős és kontrasztos, ráadásul sokkal egyszerűbb azon tevékenykedni, mint a TEAC NT-503 előtt kuporogva tévelyegni közel 10 000 internetrádió állomás között.
Mikor nemrégiben a Yamaha egyik hálózati erősítőjét teszteltük, furcsának is éreztük, hogy szoftveres téren a belépő/középkategória lenyomja a high end eszközöket, pedig elméletileg mindenben az utóbbiaknak kellene utat törnie. A TEAC applikációjával végre megszűnt ez a hiányérzet. Telefonunk kijelzőjét összekulcsolja saját magával, minden funkciójához hozzáférhetünk még akkor is, ha tőle jóval odébb, mondjuk a kanapén heverészünk. El lehet felejteni az infravörös távirányítóval való hadonászást. Ez a 21. század. Egyébként klasszikus távvezérlő is jár a készülékhez. Csak hogy ne legyen hiányérzetünk.

Szóval kapunk applikációt, igaz, hogy csak angolul tud, de kellően letisztult és átlátható. Nélküle nem is igazán tudjuk érvényesíteni az előlapi USB port, illetve a hálózati kliensek tudását, tehát egy alap tudású, WiFi képes mobileszköz megléte elengedhetetlen. Az alkalmazás letöltése és elindítása nem különösebben bonyolult feladat. Ha az NT-503-at rákötöttük Ethernet kábellel az interneteléréssel rendelkező, otthoni helyi hálózatra, onnan kezdve nyert ügyünk van. Az applikáció egyből “látni” fogja az eszközt, és néhány felugró szövegbuborékkal tömören el is magyarázza nekünk, hogy a menünkben szereplő gombokkal milyen funkciókat érhetünk el. Az előlapi USB portba dugott, 16 GB kapacitású (USB 2.0) Kingston adathordozónk tartalmát azonnal felismerte, és természetesen a veszteségmentes fájlokat is rögtön falni kezdte. A számok közötti ugrásoknál 1-2 másodpercet várni kellett, hogy megszólaljon az előző/következő muzsika, de ez normális, sokszor még egy CD-játszó is képes ennyit gondolkodni. Mindazonáltal az applikáció stabil és gyors is, fél óra alatt áttanulmányozható. Ezért piros pontot érdemel a TEAC.

A szoftver működőképes és alapjaiban átgondolt, ettől függetlenül először nem lesz minden részlet vagy menüpont egyértelmű. Nem is biztos, hogy erről a TEAC tehet, egyszerűen, ha egy okostelefon/tablet a központi interfész, akkor nem olyan könnyű több funkciót áthidalni. Például az internetrádió állomások elmentéséhez először be kell jelentkeznünk az általunk regisztrált TuneIn fiókba (ez teljesen ingyenes, de át kell lépni a böngészőbe hozzá) ahhoz, hogy kedvenc csatornáinkat elérjük/gyűjteni tudjuk. A Spotify eléréséhez ugyancsak először el kell indítanunk a szolgáltató mobileszközünkre telepített alkalmazását, majd a Spotify Connect ikonra koppintva engedélyezzük, hogy a szoftver a TEAC lejátszót használja kimenetként. Ezek fontos lépések, de egyiküket sem “hallgatja el” a gyártó, a cég oldalán elérhető felhasználói kézikönyvek sok apróságot megosztanak a felhasználóval, célszerű átfutni rajtuk. Máskülönben mi sem jöttünk volna rá, hogy pl. mobileszköz nélkül, csak az NT-503 előlapi kezelőszervei és az infravörös távvezérlő használatával nem lehet megnyitni a rádugott pendrive tartalmát. Egyszerűen nincs rá lehetőség.

Hangminőség

A TEAC NT-503 egy hónapon át díszítette szerkesztőségünk asztalát, ezalatt Sennheiser HD 600 és HD 800 S fejhallgatókkal párosítottuk. IsoTek EVO3 Premier tápkábellel kötöttük az elektromos hálózatra, SSD-vel ellátott, Windows 10-et futtató számítógépünkhöz pedig Nordost Heimdall 2 USB vezetékkel csatlakoztattuk. Tesla hangszórós fülesekkel nem célszerű próbálkozni, mert noha A osztályú topológiára épül, az NT-503 fejhallgató erősítője melegségtől és lágyságtól mentes, őszinte hangzásra törekszik.

Ismerve a HD 800 S karakterét, örömmel konstatáltuk, hogy nem próbálja azt saját szájíze szerint formálni, vagy éppen lefaragni a TEAC. Megállás nélkül ontotta magából a részleteket, épp olyan kimért dinamikával, amit el is vártunk. A felbontás jelentette tesztalanyunk fő előnyét, egyszerűen mindent hallhatóvá tett. Nem csak az MP3 és CD, hanem 48 kHz/24 bit és DSD közti különbségeket is azonnal észre lehetett venni. Ahogy elindítottuk Amber Rubarth – Storms Are On The Ocean c. számát, lélegzetünket visszafojtva figyeltük a legapróbb rezdüléseket is. Az ének középre terelődött, a gitárhúr levegősen és fémesen pendült, a hegedű pedig hiteles fájdalommal sírt az átvezetőkben. Ilyenkor mindig felborult a valóságérzetünk, mert egyszerűen többet hallottunk a zenészek tevékenységéből, mint amennyit élő előadásokon szoktunk kapni, méterekre a színpadtól. Rengeteg részlet, intim közelséggel, ezt garantálta a rendszer.

Ideig-óráig kísérleteztünk a PCM szűrőkkel. Az eltérések hajszálnyiak, mivel eleve az elektronika olyan frekvenciákat korlátoz ilyenkor, melyek bőven az emberi hallástartomány fölött találhatók. Viszont néhány perc ráfordításával, alapos odafigyeléssel már egyértelmű változásokat tapasztaltunk. Hozzá kell tennünk, hogy alapbeállításban, szűrő nélkül sem tudtuk kifogásolni a száraz, hűvös és áramló dinamikájú zenét (ezt a tesztet is az Amber Rubart felvétellel végeztük). A FIR SHARP módot beállítva pókhálószál vékonyságú, kristályos bevonat húzódott a komplett hangtartományra. Az egész produkció sterilebbé vált. A részletek dermedt csendből törtek elő, ezáltal szinte már vájkálták hangunkat a fémhúrok. Az egész kicsit arra hasonlított, mint mikor egy televízión aktiválják a részlet kiemelést szolgáló extra funkciót. Ezután jött a FIR SLOW üzemmód, melytől egy csapásra selymesebb, simulékonyabb lett az előadás. Az alap, szűrő nélküli állapothoz képest ez kellemesebbnek bizonyult. Az SDLY SHARP megítélésünk szerint nemigen különbözött a FIR SHARP-tól. Hangosabb, jobban mondva élénkebb lett tőle a jel, ismét borzas réteggel egészült ki az ének. Végül az SDLY SLOW üzemmóddal kísérleteztünk, ettől pedig valahogy lazábbá vált a jel, viszont egyúttal tudatosabbá vált bennünk, hogy amit hallunk, az bizony digitális. Végeredményül egyik beállítást sem találtuk egyértelműen jobbnak az alapálláshoz viszonyítva. Talán fontosabb maga a tény, hogy az ember meghallja ezeket az eltéréseket, így legalább érti, hogy egy bizonyos frekvenciasáv módosítása milyen szinten képes pihentetőbb, vagy éppen élénkebb érzetet kölcsönözni egy hanginformációnak.

Mindent összevetve az NT-503 lenyűgöző hangot produkált. Minden mikroszkopikus motívumot feltárt, pontos, stúdió jellegű előadását hamar megkedveltük. Főleg DSD-k hallgatásakor. Utána minden tömörített zenénkben azt a gazdag áramlatot kerestük, amit csak 2,8/5,6 MHz-en kaptunk meg. Persze azért el tudtunk merülni a CD-ről rippelt Sarah K. – Stars vagy Hiromi – Firefly tónusaiban is. Bekezdésünk elején említettük, hogy a HD 800 S-hez képest csaknem négyszer olcsóbb, számottevően kisebb kategóriájú HD 600-at is használtuk tesztünk során. Ennek oka az volt, hogy a HD 800 S őszintesége és natúr előadásmódja miatt egyszerűen élvezhetetlenné tette az internetrádió állomásokat illetve a mobileszközünkről közvetített, tömörített anyagokat. Célszerű két fülest tartani akkor, ha igazán univerzális hallgatói központként szeretnénk használni az NT-503-at, ugyanis noha képes felskálázni és támogatja a natív DSD-t, ettől függetlenül az MP3 minőségű jelfolyamokkal nem tesz csodát. Használjunk egy olcsóbb (50 – 100 000 Ft környékén beszerezhető) fülest akkor, ha YouTube, MP3, videojáték vagy egyéb lazább (t)ennivaló kerül az étlapra, ha pedig megnyitnánk a stúdióminőség mennyei kapuit, akkor tessék bátran rábiggyeszteni a TEAC kimenetére valamilyen csúcskategóriás képviselőt.

Esztétikailag és funkcióiban nem veszi fel a versenyt a VLC/iTunes/JRiver szoftverekkel a gyártó oldaláról letölthető számítógépes szoftver, viszont képes lejátszani DSD-t, és az NT-503 kijelzőjének emulált másolatával illusztrálja, hogy milyen formátumot hallgatunk és mekkora bitrátával. Most először valamiért sehogy sem tudtuk eredeti DSD fájljainkat elindítani JRiver-rel, valahogy nem működött együtt az USB DAC-kal (minden más formátumot elindított) a TEAC programja viszont azonnal megszólaltatta. Egyébiránt hangminőséget illetően semmilyen elváltozást, hallható minőségromlást nem produkált a gyártó szoftvere, a fentebb ecsetelt, átütő hangélmény vele is megmaradt, tehát ajánlatos használni.

Végszó

A TEAC NT-503 sokoldalú, és sok szituációban remekül megállja a helyét. Megépítettsége és hangminősége egyaránt példaértékű. Figyelembe véve, hogy mindez egyetlen készülékházban található, ár/érték tekintetében az egyik legjobb az all-in-one típusok között. Ha diszkrét komponensekből szeretnénk elérni ugyanezen funkciókat, akkor az eredmény nem fog elférni az asztalunk sarkán, és olcsóbb sem lesz, ha azonos vagy jobb hang elérése a cél. Ezért az NT-503 megkapja a kiváló termék cédulát.

TEAC NT-503 USB DAC és hálózati zenelejátszó

Műszaki adatok

Mérleg

+ Napjaink zászlóshajó fejhallgatójából képes kihozni a legtöbbet, ha megfelelő minőségű zenéket tudunk hozzá biztosítani, XLR kimenetéről is komoly jelet továbbít. Tranzisztoros viszonylatban élvonalbeli, amit nyújt.

+ Funkciók tömkelegét nyújtja az összképhez mérten ésszerű áron

+ Univerzális készülék, melyet nem csak fejhallgatósok fognak örömmel használni

+ Példaértékű kivitel és anyaghasználat

Szubjektív vélemény