De mi is az az házimozi erősítő? A házimozi erősítő egy többcsatornás erősítő, és egy surround processzor egyben. Komolyabb árú high-end hangfalakhoz érdemes ezeket külön-külön megvásárolni, de a legtöbb, átlagos házimozihoz egy igazi házimozi erősítő az ideális választás.

Egy A/V erősítő a házimozi központi idegrendszere. Minden kábel, és csatlakozó ide fut be, illetve innen ered. Az összes Audio / video jelet kezeli, és legalább 5 hangfalat is meghajt. A jó erősítő kiválasztását egy matematika vizsgához lehet hasonlítani, vagyis amint megvan a keresett egyenlet, hatalmas a sikerélmény, ha azonban nem tudjuk, hogy mi a pontos képlet, akkor csak bambán bámulunk a számhalmazok tömkelegére. A megfelelő erősítőt élmény lesz használni, és többi készülék és a hangfalak is a lehető legjobb teljesítményt fogják nyújtani. Hogy segítsük a megfelelő döntést meghozni, összegyűjtöttük napjaink házimozi erősítőinek néhány fontosabb alap-tulajdonságainak és szolgáltatásainak rövid ismertetését, magyarázatát. A hangra most nem térünk ki, az egy teljesen másik történet….

Automata beállítás: Ha már az erősítő beállítás gondolatába is beleremegsz, akkor egy automata beállítással rendelkező készülékre van szükséged. Ezek mellett egy kisméretű mikrofont találunk a csomagban, amit ha elhelyezünk a hallgatási pontra (esetlegesen több pontra), és aktiváljuk az automata beállítást, az erősítő teszthangok segítségével beállítja saját magát. Érzékeli a hangfalak méretét, azok távolságát, és egyéb paramétereket. Kifejezetten a házimozi világába újonnan belepök számára ajánlott, bár napjainkban szinte mindegyik erősítőben megtalálható. 

Szobakorrekció: A legtöbb automata beállítással rendelkező erősítőben benne van a szobakorrekció is, ami egy speciális equalizert használ ahhoz, hogy javítsa a hangok szoba által keltett torzításait, erősítéseit, és gyengítéseit. Vigyázzunk, mert ezek a „különleges” elektronikák nem mindig biztosítanak jobb, illetve szebb hangot. Persze a programot gyorsan le lehet futtatni, és ha nem tetszik a hang, akkor egyszerűen ki lehet kapcsolni az EQ-t, illetve manuálisan is bele lehet piszkálni. Sok gyártó használ saját beállítást és EQ korrekciót, de a legtöbben az Audyssey (vagy Audyssey Pro) vagy a Dirac által kifejlesztett technológiát licencelik a gépükbe, nem beszélve arról, hogy ezek a legjobbak a piacon. Az Audyssey MultEQ XT32 beméri a szoba és a hangfalak hangját nem kevesebb, mint 8 hallgatási pozícióból, majd ezeket összesíti, és az EQ segítségével a rendszer teljesítményét a lehető legjobbra állítja be. A 2EQ ugyanezt teszi, de csupán 3 helyzetből és korlátozott a mély-frekvenciás beállításának képessége is. A halk hallgatási módhoz az Audyssey Dynamic EQ, a MultEQ és 2EQ által bemért adatokat használja, és úgy állítja a frekvencia-visszaadást, és a háttérhang egyensúlyt, ahogy a jel erősödik, vagy gyengül. A szobakorrekció hasznos lehet, de nem helyettesíti a hangfalak megfelelő elhelyezését, és egyéb, alapvető dolgokat. Az Audyssey-t megtaláljuk többek között a Denon, Integra, Marantz, Onkyo, NAD, és még sok más gyártó készülékében is. Dirac: Arcam

THX bizonyítvány: A THX minősített házimozi erősítők elegendő teljesítménnyel rendelkeznek ahhoz, hogy a rácstatlakoztatott hangfalakat nagyobb “mozis” hangerőszinten tudják megszólaltain. Ezeken felül találunk egy THX Cinema módot is, amiben sok minden más mellett Re-EQ funkció is van, ami képes tompítani a túlságosan éles hangsávokat. A THX felelős a 7.1 csatornás hangmód kifejlesztéséért is (Dolby Digital EX), de a legtöbb funkciója a jelenleg intenzív használatban lévő hangmódokhoz kapcsolódik.

Dolby és DTS surround módok: A Surround hang egy kódoló-dekódoló folyamat végeredménye. Szoftveresen kódolják, majd az otthoni hardver dekódolja az anyagot úgy, hogy minden csatornának megvan a maga helye. Ezek a Dolby és DTS technológiák a házimozi alapkövei. Nézzük át, hogy milyen formátumokkal találkozhatunk (a legújabb, és legjobb minőségűekkel kezdünk, és onnan haladunk visszafelé)

• Dolby Atmos és DTS X: egy új tömörítetlen filmhang kódolási rendszer, ami egyszerre teszi elérhetővé a magassági információk megjelenését és a hagyományos, otthoni házimozik pontosabb térleképezését. A hangoknak nem csak síkbeli, kétdimenziós helyzetük rögzített, mint eddig, hanem a magasságuk is, ami új élménnyel gazdagítja a házimozizást.
• Dolby TrueHD és DTS-HD Master Audio: Ezek a formátumok sokkal hatékonyabb adattárolást tesznek lehetővé, mint a tömörítésmentes PCM hang. A mester hangsávot bitről-bitre rakják össze a lejátszás előtt, vagyis pontosan azt halljuk, amit a mérnökök akartak, hogy halljunk. A Blu-ray rajongóknak minden további nélkül erre van szükségük. Ha az erősítő képes fogni a nagy felbontású PCM jelet a HDMI csatolón keresztül, akkor nincs is szükség ilyen dekóderre, feltéve ha az a lejátszóban fellelhető. Nem beszélve arról, hogy jobb is, ha a lejátszó csinálja a dekódolást, mivel ha az erősítő dekódol, akkor az ún. másodlagos hangsávok, amiket a Bónusznézet PiP extrái között találhatunk meg, nos – azokról ilyenkor már sajnos lemondhatunk.
• Dolby Digital Plus és DTS-HD High Resolution Audio: Ezek veszteséges tömörítéses formátumok, mivel az adat egy kis része elveszik a kódolás/dekódolási folyamat során, így azt nem halljuk a visszajátszásban. Viszont sokkal nagyobb az adatsűrűségük, mint a hagyományos Dolby Digital 5.1 és DTS tömörítéseknek, vagyis tisztább, részletgazdagabb hangzásmódot kínálnak. Nem nagyon találkozhatunk velük a lemezeken, a piac (és a technika) gyorsan túllépett rajtuk.
• Dolby EX és DTS-ES Discrete/Matrix: Ezek a Dolby Digital 5.1 és DTS, hátsó surround kibővítő hangzásképei. A Dolby EX egy 6.1 csatornás képlet, bár csupán a hátsó hangfalak jeléből alakít ki egy plusz csatornát, hátul középre, így nincs jellegzetes előnye. Ilyen jellegű a DTS-ES Matrix hangkép is, bár abban nem teljes értékű a hátsó-középső csatorna. Ilyen hangsávot jó néhány DVD emezen találhatunk.
• Dolby Digital 5.1 és DTS: Ezek az alap, veszteséges hangtömörítéses eljárások amiket a digitális televíziós sugárzásban, mondhatni az összes DVD lemezen, és néhány Blu-ray lemezen js találunk. A 90-es évek közepén mutatták be őket, és a mátrixelven működő analóg, Dolby Surround alapjaira építették. Minden csatornát digitálisan kódolnak egy érzékfigyelő algoritmus alapján, ami kihagyja, illetve elnyomja azokat a hangokat, amiket más hangok, vagy a környezeti, esetleg háttérhangok miatt úgysem hallanánk.
• DTS Neo:6, Circle Surround, Neural Surround: Ezek mind a DPLII család konkurensei, amik különböző módszerek alapján készítenek a sztereó hangból többcsatornás hangot.
• DSP módok: Hall, Stúdium, és hasonló megnevezésekkel találkozhatunk, és az átlagos vásárló számára megtévesztőek lehetnek. Ha tetszik a hangzás, akkor nyugodtan lehet őket használni, bár ezek mesterségesen kreált hangképet alkotnak. Ha óvatlanul használjuk ezeket, akkor csakis a hangzás minőségét rombolják.
• És persze ott a jó öreg sztereó mód zenehallgatáshoz, akár nagy felbontású formátumban.

Halk hallgatás, szintezés, és kompressziós módok. A modern mozihangzás feltalálói elhatározták, hogy minden mozihelység referencia hangszintje 85 decibel kell, hogy legyen – Az emberek azonban ennél halkabban hallgatják a házimozijukat, viszont ahogy a hangerő a referenciaszint alá csökken, a hang, az emberi hallás miatt megváltozik. Ennek eredményeképpen a dialógokat nehezebb megérteni, a háttérzajok eltűnnek, a hangzástér pedig összeomlik. Ehhez még hozzátársul az is, hogy a rengeteg csatlakozó, ami az erősítő hátulján sorakozik, mind más hangerővel van megáldva, vagyis a szintbe hozáshoz.

A Dolby Volume, a THX Loudness Plus (ami a THX Ultra2 Plus és a Select2 Plus része is már), és az Audyssey Dynamic EQ mind a tonális egyensúlyt, a hanghatást, és a Surround környezetet célozzák megtartani a halkabb hangerőn. A Dolby Volume és Audyssey Dynamic Volume képes arra is, hogy a különböző forrásokból származó hangerőket kiegyenlítsék, illetve akár arra is, hogy a kereskedelmi televíziókban jellemző hangosabb reklámok hangerejét is (ami jelzem tudatos dolog), visszaállítják a műsor hangerejére. Ezen kívül mindkét szolgáltatás képes a programon dinamika-kompressziót is végrehajtani. Ez egy sokkal kifinomultabb módja a régi vágású „éjszakai” hallgatási módoknak (sajnos ezek a régi módok nem működnek a veszteségmentes hangsávokkal). Az Audyssey Dynamic Volume és az Audyssey Dynamic EQ, az Audyssey MultEQ/2EQ, automata beállítás és szobakorrekció alapjaira épít. Ha aktiváljuk a Dynamic Volume-ot, az a Dynamic EQ-t is bekapcsolja, de ha a Volume-ot kikapcsoljuk, akkor az EQ-t külön is bekapcsolhatjuk, vagyis magát az EQ funkciót az automata hangerőállítás nélkül is használhatjuk. Mindezek a technológiák nagyban növelik a halk hallgatási módok használatának lehetőségét. Ezek közül jó, ha legalább egy van az erősítőben.

Hi-Res Audio. A CD-hez képest a nagy felbontású hangformátum, azaz a HRA, nagyobb sebességen konvertálja az analóg hangformátumokat digitálissá, 24 bit/96 kHz-es és 24 bit/192 kHz -es felbontású hangot keltve életre, ez által a legapróbb légyzümmögést is tökéletes részletességgel halljuk vissza, káprázatos részletgazdagsággal hallgathatjuk kedvenc zeneművünket. Hat leggyakrabban használt fájlformátum: DSD (DFF), SDS (DSS), AIFF, FLAC, ALAC

Vigyázat! Jönnek a Wattok! Az adattáblázatok csakis összezavarják az embert, ezen kívül azonban semmi másra nem jók. Különösen akkor, amikor csupán 2 csatorna teljesítménye van leírva, ami nagy mértékben változik, amint 5 hangfalat csatlakoztatunk a készülékre. Figyeljünk arra a kiírásra, hogy „az összes csatorna teljesítménye” (vagy valami hasonlóra, amiben mind az összes csatorna fel van tüntetve, nem csak a sztereó lejátszás értékei), amikor a teljesítményértékeket vizslatjuk. Ekkor még kérdéses a bemeneti jel, ami lehet teljes sávszélesség, vagy az átlagos 1 kilohertz. A tesztjei hossza is különböző értékeket szülhet a leadott teljesítményben. A legkeményebb próba természetesen a folyamatos teszthang. A legtöbb gyártó persze azt vallja, hogy mivel a hangsávok nagy része nem szól egyfolytában az összes hangfalon, ezért nem is érdemes ezt a mérést alkalmazni az erősítő bemérőtesztjén. Ehelyett impulzusszerű tesztet használnak, amiben 1-2 tizedmásodpercnyi hangot engednek rá az erősítőre. Azonban ezek a mérési tesztek is különböznek, van ugyanis dinamikus hangerő, vagy csúcs hangerő, szóval itt sem lehet összehasonlítást készíteni. A teljes harmonikus torzítás (THD) nüansznyi eltéréseit nem igazán lehet észrevenni, de megfigyelhetjük, hogy a piacon lévő készülékek mind nagyon alacsony torzítással rendelkeznek. A legjobb módja annak, hogy az erősítő valódi erejére fényt derítsünk az, ha elolvasunk pár cikket, illetve összehasonlító leírást, vagy éppen meghallgatjuk kiszemelt áldozatunkat.

Mennyi erő kell? Ha jó erősítőt akarunk a hangfalainkhoz párosítani, akkor mindenképpen ellenőrizzük le a hangfalak hátulján, hogy milyen impedanciájúak, és mi az ajánlott meghajtó erősítőteljesítmény. A 6 Ohmos és kisebb ellenállású hangszórók nagyobb terhelést tudnak elviselni, míg a 8 Ohmos és annál nagyobb hangfalaknak több teljesítményre van szükségük az erősítő részéről. Ha a Wattokat nézzük, akkor nagyobb értékek vannak 4 Ohmos terhelés esetén megadva, de átlagos hangszórókat nem igazán fogunk 6 Ohm alatt találni. Oda kell figyelni arra is, hogy az impedancia a frekvenciával változik, vagyis a normális impedancia mondhatni semmit nem árul el a készülékről. Az erősítőteljesítmény célja, hogy olyan hangerőt tudjunk belőle kicsikarni, amekkorát csak szeretnénk anélkül, hogy a hang torz lenne. Figyelembe kell venni a szoba méreteit, a hallgatási távolságot, és a hangfalak érzékenységét is. És itt jön képbe a THX bizonyítvány, a hangfalgyártó ajánlása, illetve azok a megbízható viszonteladók, akik csak ezzel foglalkoznak (mint mi és itt nem a hipermarketek műszaki osztályáról beszélek). Külön-külön, vagy egybe? Ha öt, óriási energiaigényű hangfalat próbálunk meghajtani, azok lehet, hogy többre vágynak, mint amit egy „kis” A/V házimozi erősítő adni tudna. Ilyenkor jöhet képbe a többcsatornás erősítő. Ha egy hagyományos házimozit és átlagos hangfalakat használunk, akkor egy átlagos A/V házimozi erősítő is tökéletesen elegendő, bár a jobb készülék kevesebbet torzít, és tisztább lesz a hang is. A józan ész határain belül kell maradni, és esetlegesen meg kell kérdezni szakértőinket a lehetséges hangfal-erősítő párosításokról.

HDMI – Csatlakozó mindenek felett. A HDMI a jelenleg létező csatlakozók közül az univerzális házimozis eszköz. Ha van egy HDMl-csatlakozókkal dögivel ellátott erősítőnk, és a többi rendszeregység is rendelkezik ilyen csatlakozóval, akkor gyerekjáték az összekapcsolás. De miért HDMI? A HDMI nem mindig volt ennyire egyértelműen egyszerű. Amikor bevezették, rengeteg olyan kompatibilitási probléma merült fel, amik kiábrándítók voltak. Ma már ez nem jellemző, és ha minden HDMl-os készülék tökéletesen kommunikál egymással, akkor az eszközök közötti váltás is roppant kényelmes. Az egyik érv a HDMI mellett az, hogy mind videó, mind audió jelet képes továbbítani, így kevesebb kábelre van szükségünk az állványok mögött. Másodsorban a legtöbb erősítő már alapból HDMI csatolón keresztül küldi ki a jelet, így csupán egyetlen kábelt kell húznunk a kijelzőhöz.

• HDMI 2.0 / 2.0A: Először is tisztázzuk le a 4K, Utra HD kérdést, mert ezzel kapcsolatos a legnagyobb újítás a HDMI 2.0 szabványban. Az Ultra HD felbontás: 3840x2160px, a 4K felbontás pedig 4096x2160px jelent. A HDMI 1.4 kábelek ezeket a felbontásokat 24 illetve 30 kép/másodperces képfrissítéssel kezelni tudták.Az új HDMI 2.0 szabványban az Ultra HD (3840x2160px) és a 4K (4096×2160px) felbontásokat is 60Hz-es képfrissítés mellett kezeli. 2.0A – A frissítés igazából a HDR tartalmakra koncentrált. Ezt a típusú HDR-t nem szabad összekeverni azzal, amit a fotózásnál használunk. A tévézésben a HDR élethűbb képet ígér, hiszen a fehérek világosabbak, a feketék sötétebbek lesznek – mindehhez viszont alapfeltétel a kompatibilis tévé, lejátszó és tartalom is.
• HDMI 1.4/1.4a: Ahogy azt már említettem, a HDMI 1.4 támogatja a 3D lejátszást, a HDMI Ethernet csatornát, és az audió visszatérő csatornát (Audio Return Channel), valamint a Mikro HDMI csatlakozót is. Az 1.4a szabvány további, fölég 3D kompatibilitási funkciókkal bővíti a tárházat.
• HDMI 1.3: Az 1.3 szabványú HDMI csatolófelülettel, a nagy-felbontású többcsatornás PCM hangot is képes továbbítani, és a legújabb, veszteségmentes hangmódokhoz való kodekek is megtalálhatók rajtuk. Ezek legalább egyike szükséges ahhoz, hogy a Blu-ray filmeket maradéktalanul élvezhessük. A HDMI 1.3 akár natív adatfolyamként is képes áttolni a legújabb surround hangokat. A régebbi típusú HDMI már nem mindennel boldogul, de az 1.3-as kényelmesen együttműködik a Dolby TrueHD és DTS-HD Master Audio-val is.

Videó felkonvertálás: Néhány erősítőben ilyet is találunk, aminek a lényege az, hogy a bejövő jelet (függetlenül annak fajtájától, legyen az akár 1080i, 720p, 480i, és még sorolhatnám) átalakítja 1080p vagy 4K Ultra HD kimeneti jellé. A legismertebb márkák a szakmában a teljesség igénye nélkül a Faroudja, az Anchor Bay, a HQV, és a Gennum. Az erősítőben lévő feldolgozó áramkör minőségben minden bizonnyal túltesz a tévé, vagy akár a lejátszó áramkörén, de érdemes itt is letesztelni minden lehetséges opciót, és a számunkra legmegfelelőbbet kiválasztani. Persze a tökéletes HDMI jelátvitel mindenféle konverzió nélkül, alapkövetelmény kell, hogy legyen.

Videó jelfeldolgozás, avagy konvertálás HDMI-re: Manapság már szinte minden erősítő a bejövőjeleket HDMI kimeneti csatlakozón keresztül továbbítja, vagyis egyetlen kábellel meg tudjuk valósítani az összeköttetést a kijelző és az erősítő között. Ez egy nagyon praktikus szolgáltatás, a teljesítménye azonban vitatott. Néhány termék jobban, néhány termék rosszabbul végzi el ezt a konvertálást, bizonyos esetekben egyértelmű, és elkerülhetetlen ez a dolog, azonban itt se várjunk tökéletes képminőséget.

Audio csatlakozások: 

• HDMI: házimozi rendszerben a HDMI a legjobb az audio jelek továbbvitelére is, ez ugyanis az egyetlen digitális típus, ami a nagy felbontású audiót is képes átvinni, legyen az akár tömörítetlen PCM, vagy natív adatfolyam.
• Koaxiális/Optikai digitális csatlakozó: A HDMI után, vagyis előtt (megközelítés kérdése) a koaxiális vagy optikai csatlakozási felület az, ami szintén digitális. A két felület, bár megjelenésükben különböznek egymástól, funkciójuk és szolgáltatásuk majdnem teljesen azonos. Régebbi CD- és DVD lejátszókon találhatunk még ilyet, de sajnos azt is meg kell említenünk, hogy az új, veszteségmentes hangformátumok már nem kompatibilisek ezekkel a típusokkal. Csupán a hagyományos, veszteséges, Dolby Digital és DTS formátumokat képesek átvinni.
• Többcsatornás analóg bemenet: Ha egy Blu-ray lejátszó képes dekódolni a nagy-felbontású többcsatornás audiót analóg folyamba, akkor ezzel kiaknázhatjuk a Blu-ray fejlett, veszteségmentes audio hangvisszaadását. (Napjainkban már csak középkategóriás készülékektől felfelé érhető el)
• Többcsatornás analóg kimenet: Külső végerősítő csatlakoztatható erre a kimenetre. (Napjainkban már csak középkategóriás készülékektől felfelé érhető el)
• Sztereó analóg be/kimenet: Kazettás deckek, és egyéb, régebbi készülékek rendelkeznek ilyen csatlakozással. Egy lemezjátszóhoz különleges phono bemenet szükséges, ehhez esetlegesen egy külső előerősítő is szükséges.

Többzónás lehetőségek. A legtöbb erősítő rendelkezik többzónás szolgáltatással is, ami azt jelenti, hogy ez az egy készülék több, különböző helyeken elhelyezett rendszert is képes meghajtani, akár egyszerre is. A többzónás videokimenet a mai erősítőkben már HD minőségű HDMI csatlakozó, míg az audio-kimenetek jellemzően hagyományos sztereó analóg csatolók. A 2. zóna lényege nem a teljesítmény, inkább magának a kiépítésnek a lehetősége. Néhány készülék mellé még egy külön távirányítót is kapunk a 2. zóna részére.

Ethernet, avagy mi fán terem az internet. A legtöbb erősítő egy Ethernet kábelen (vagy WiFi) tud csatlakozni a helyi hálózathoz, hogy onnan olvassa a másik gépeken (vagy NAS szerveren) tárolt zenéket (akár nagy felbontású formátumokban DSD DFF, SDS DSS, AIFF, FLAC HD, ALAC HD), valamint ezeken keresztül tudja az internetes rádióadókat és online stream szolgáltatásokat (pl. spotify) is elérni. Ha a számítógépen lévő zenéket akarjuk megosztani, akkor fontos, hogy jó kapcsolatunk legyen a gépek között. Szerencsére az online szoftverfrissítések egyre gyakoribbak, így azzal sem kell foglalkoznunk, hogy a gépeink frissek legyenek: ezt elvégzik saját maguk. Napjainkban, már lassan minden erősítő felszerelnek WiFi-vel is , bár (elméletben) nem biztos, hogy mindig olyan gyors, és pontos, mint egy vezetékes csatlakozás (különösen, ha streaming lejátszásról van szó).

USB és Bluetooth. Az USB hasznos funkció a külső tárhelyek, winchesterek, pendrive-ok csatlakoztatására. Természetesen az USB csatlakozón keresztül is lejátszhatóak a nagy felbontású audió formátumok pl. DSD DFF, SDS DSS, AIFF, FLAC HD, ALAC HD. A legtöbb erősítőben már megtalálható a Bluetooth csatlakozás lehetősége is.

A vezérlőfelület: Bár a legtöbb erősítőben rengeteg beállításhoz tudunk hozzápiszkálni, a különböző gyártók egymástól hihetetlen mértékben különböző felhasználói menüvel kápráztatják el a vásárlókat. A modellek nagy részében jól átgondolt menüvel találkozunk, amiket általában használni is élmény. Ezek mind színes menük, 3D-szerű feliratokkal, és animált ábrákkal, például a hangszóró beállításhoz. Más erősítök egyszerű, monokróm grafikát használnak, és épp csak nem kérnek tőlünk különböző parancssorokat az adott beállítás módosításához. Szerencsére ez utóbbiakat is viszonylagosan könnyű kezelni, bár nem kérdés, hogy melyik menü felhasználóbarátabb.

Távvezérlő: A gyári távvezérlő mellett, már speciális telefonos és tabletes kezelőfelületek érhetőek el.

Összefoglalás: Bízunk benne, hogy összefoglalónk egy kis fényt gyújtott az alagút végén, és már nem látja annyira sötéten az erősítő vásárlás mikéntjét. A hasznos tanácsok mellett persze mindenképpen konzultálj szakértőinkkel, illetve, ha lehetőséged adódik, akkor hallgasd meg a kiválasztott házimozi erősítőt bemutatótermünkben. Lényeg a lényeg, ha jól döntesz, akkor minden bizonnyal több éven keresztül boldog, és elégedett felhasználója leszel a megvásárolt készüléknek.