Az Onkyo mindig törekszik arra, hogy a pénztárcánktól függetlenül élvezetes hangot nyújtson, és mivel egyike a legnagyobb volumenű hifi gyártóknak, tesz érte, hogy a kategóriában elérhető valamennyi extrát is megkapjuk. Mindazonáltal az Onkyo A-9050 nem is annyira hifi erősítő, sokkal inkább egy elpusztíthatatlan hangerőmű. Hogy mit értünk ez alatt? Mai cikkünkből kiderül.

A jól megszokott ösvény

Az Onkyo jellegzetes tömeggyártási stratégiával állítja elő belépő kategóriásnak nevezhető erősítőit, beleértve az A-9050-et. Ez egyfelől kompromisszumokat, másfelől biztonságot jelent a felhasználóra nézve. Például a készülék ergonomikus és felhasználóbarát. Másfelől megkapjuk azokat az extrákat, melyek nélkül nem tudna kilógni vetélytársai közül, gondolunk itt a beépített D/A konverterre és a kettős hangfal-, illetve aktív mélysugárzó kimenetre. Ha okosak vagyunk, akkor játszi könnyedséggel összeállíthatunk egy 360 fokos térhatás nélküli, de minden egyéb tekintetben filmnézésre is alkalmas szettet az A-9050 köré építve úgy, hogy “mellékállásban” a teraszunkat, konyhát vagy egyéb közelben lévő, második helyiséget is hangosítsuk.

Tesztalanyunk arculata egyértelműen japános, letisztult, fegyelmezett, és szemet gyönyörködtető. A gyártóra mindig is jellemző, férfiasan indusztriális formaterv teljes pompájában dominál, az előlap szálcsiszolt alumínium, a forrásmutató LED fények jól észrevehetőek, mégsem bántják a szemet, a gombok kiosztása szellős. A potméter ugyancsak alumínium, ráadásul hajszálvékony barázdákat csiszoltak az oldalába, így fogása nem csak egyszerűen “jó”, hanem szinte mágnesként vonzza magához az ember ujjbegyét. A ki- és bekapcsolásra szolgáló gombot elég szinte megérinteni, és máris kattannak a relék, magához tér az áramkör. Az érzékletes fokozatokkal reagáló forrásválasztó potmétert elforgatva a parányi LED füzéren vándorútra indul a fény, és meg sem áll – ha a sor végére érünk, automatikusan visszajutunk az első bemenethez. Ugyanígy “előre és hátra” lépegethetünk a távvezérlőről is, ami egyeseknek nem fog tetszeni, mivel így messziről eleinte orosz rulett jellegűen kell megtalálnunk az általunk keresett forrást. Ettől még persze stabilnak, gyorsnak és felhasználóbarátnak mondható az A-9050. A belépő kategóriás integrált sztereó erősítők védjegyének számító mély, magas és balansz állítási lehetőségek természetesen nem maradtak el, mint ahogy a “Direct” üzemmód gombocska sem. Utóbbi mellett található egy “Bass Phase Correction” feliratú kezelőszerv is, rá nemsokára visszatérünk.

Egyéb okosságok és tudnivalók

Az A-9050 a gyártótól megszokott WRAT (Wide Range Amplifier Topology) topológiára épül, kiegészülve egy dinamikus, intermodulációs torzítást csökkentő (DIDRC) technológiával. Azerősítő három szakaszra bontott, fordított Darlington áramköre a gyártó elmondása szerint jobb hatékonysággal képes hajtani a hangsugárzókat, és nélkülözi az egyetlen IC-vel vezérelt megoldások kompromisszumait.

Csatornánként legfeljebb 75 W teljesítményt képes (8 ohmon) nyújtani az A-9050, ami egy amerikai konyhával egybenyitott nappaliban is bőségesen elegendő akkor is, ha partizós kedvünkben vagyunk. A hátlapon az Onkyo-tól megszokott, katonás rend fogad minket. Mindegyik bemenet és kimenet aranyozott. A 192 kHz/24 bites Wolfson DAC-hoz két koaxiális és egy optikai aljzaton keresztül férhetünk hozzá, emellett mozgó mágneses futóművekkel kompatibilis, földelt phono csatlakozó, továbbá kiegészítő végfok bekötésére szolgáló PRE OUT kijárat is rendelkezésre áll.

Akik Onkyo komponensekből szeretnének CD-lejátszót vagy tunert is tartalmazó készüléktornyot építeni, azoknak hasznos lehet az “RI mód” kapcsolók megléte. Utóbbiak szintén a hátlapon találhatóak, használatukkal beállíthatjuk, hogy Onkyo forráseszköz használatakor pl. a távvezérlő CD gombját lenyomva az erősítő automatikusan a koaxiális, vagy analóg bemenetek valamelyikére álljon. Az “RI” összekötés más előnyökkel is jár, például ha elindítunk egy ekképpen bekötött lejátszón egy lemezt, akkor az erősítő magától be fog kapcsolni, és automatikusan az aktív “RI” eszköz bemenetére ugrik. Egyébként az A-9050 üzemhibák és mindenféle furcsaság nélkül töltötte nálunk mindennapjait. Egyszer történt, hogy félórányi pihenést követően magától kikapcsolt. A felhasználói kézikönyvben való búvárkodás eredményeként jöttünk rá, hogy hátul, a tápcsatlakozó alatt található egy automatikus készenléti állapotot engedélyező kapcsoló (és egy további kezelőszerv, amit a hangfalunk impedanciája szerint állíthatunk 4 ill. 8 ohmra).

Hangminőség

Míg szerkesztőségünkben vendégeskedett, főleg DALI, Focal és Phonar hangfalakkal járattuk, ettől függetlenül mindenkinek azt javasoljuk, hogy saját ízlése szerint válasszon az A-9050-hez hangfalat. No de milyet érdemes társítani mellé? Három hétig tartó tesztelés után arra a következtetésre jutottunk, hogy az Onkyo a könnyen hajtható, lendületes karakterű, nem túlságosan finomkodó hangfalakhoz illik leginkább, értelemszerűen olyan típusokhoz, melyeknek pár-ára nem haladja meg az elektronika összegét. Ilyeneket találunk többek közt a Jamo, Klipsch, Polk Audio, Magnat és Wharfedale kínálatában is.

A már jól ismert, kiváló minőségben rögzített, női éneket is tartalmazó akusztikus felvételek (pl. Melody Gardot – If I’m Lucky, Eliane Elias – I Thought About You) hallgatásakor leplezés nélkül felszínre került az erősítő minden karakterisztikai előnye és hátránya. A vokálokat nyersen és lényegre törően közölte. Ugyan nem bántó közvetlenséggel, de érezhetően buzgó stílusban akarta elénk rántani az egész zenét. Ezáltal a felvétel egy középre tömörülő buborékként épült fel, amely az érzelmeket és a zene áramló természetét nem engedte felénk közeledni. A nagybőgő bátor és határozott dinamikai alapot biztosított, sokszor a vártnál kicsit lelkesebb, impulzív jellegű basszusokat kaptunk.

Hangszeres zenével tehát nem tett kivételt az Onkyo, erőteljes stílusába borítékolva nyújtotta át valamennyi számunkat, ezért kísérteties jelenlétérzetet, légies térábrázolást és kitárulkozó mélységet ne várjunk tőle. Ettől még egy pillanatig sem mutatta magát gyengének, vagy bizonytalannak. Sziklaszilárd határozottsága bármilyen rock vagy elektronikus zenével megmutatta egyértelmű előnyeit. Például a Caro Emerald – Back It Upközben feltessékeltük a potmétert egészen “tizenkét órás” állásra, ekkor állványos hangfalaink valósággal tombolni kezdtek. A kanapé kárpitja vibrált alattunk, a levegő feszesen pulzált, és még a hátunk közepén is éreztük a membránok lökéseit. Mindezt aktív mélysugárzó és hangszínszabályzás nélkül. Az A-9050 stratégiája, hogy ahova már nem jut finomkodás, ott sem akarja magát gyengének mutatni. Ezért minden esetben magabiztosan viselkedett, kimeríthetetlen erőforrásokkal.

Tesztalanyunk úgy bánt referencia zenéinkkel, ahogyan jól nevelt kölyökkutya a lábszárcsonttal. Bármit képes volt a hóna alá kapni és játékos, feldobott stílusában visszaejteni a teszthelyiségbe, a két hangfal között létrejött sávba. Ez az erősítő már a legelső pillanatban tudatja hallgatójával, hogy pusztán szórakoztatni akar. Az élvezet, az erőfitogtatás többnyire előtérbe került, és ennek (különösen nagyobb terhelésen) a részletek látták némiképp kárát. Emellett úgy éreztük, hogy a rendszer minden pillanatban a nagyobb hangnyomásszint felé kacsingat és bíztat minket, hogy feljebb és feljebb tornázzuk a decibeleket. Ez jó tulajdonság azok számára, akik a zenét alapvetően hangosan hallgatják, és nem lelki utazásnak, hanem feszültség levezetésnek gondolják a muzikális élményt. Az A-9050 azt szónokolta szavak nélkül, hogy nincs ideje óvatoskodni, hiszen trafója csurig telt elektromossággal, és ő mindenáron útjára eresztené ezt a felhalmozott energiát.

Az Interstellar Blu-ray lemezről lejátszott “fekete lyukas” jeleneténél bebizonyosodott, hogy a nagy erő egy monumentális, akciódús filmnél kizárólag előnyökkel jár. Miután az űrben lebegő buborék magába szippantotta Cooper-éket, a többdimenziós csatornában zuhanóEndurance morajlásait hihetetlen energiával zúdította ránk a hangrendszer. Tényleg félelmetes, meglepően nagy lélegzetvételű hullámokban törtek elő a legkülönfélébb morajlások és búgások, amiknek köszönhetően jobban átéreztük az űrhajósok bizonytalanságát, vagy ki nem mondott félelmét. Mindez becsületes eredmény egy belépő kategóriás erősítőtől, és egy pár állványos hangfaltól, bármiféle basszus kiemelés (és mélyláda) nélkül.

Apropó, az előlapi “Phase Matching Bass” gombocska egyetlen, alapvető célja a még több basszus, még merészebb alsó frekvenciás kiterjesztés. Ezt hosszútávon hanyagolható, szükségtelen extrának könyveltük el, ellenben a Wolfson DAC előnyei hamar megmutatkoztak, amikor az erősítőre kötött, belépő kategóriás Pioneer BD-játszó hangját vizsgáltuk. Analóg RCA-ról digitális koaxiálisra váltva kicsit nyugodtabbnak, és tisztábbnak hallottuk ugyanazt a hanganyagot.

Végszó

Ahogy fentebb ecseteltük, szolgáltatásoknak cseppet sincs híján az Onkyo A-9050. Tudás terén mindent, és még kicsivel többet is nyújt annál, mint amit egy 150 000 Ft alatt megvásárolható integrált sztereó erősítőtől elvárhatunk. A hangja viszont inkább az erőre, dinamikára irányul, és ennek a finomság látja valamelyest kárát. Ezért főleg azoknak javasoljuk, akiknek fontos, hogy rendszerük erőteljesen, határozottan, és minden körülmények között bivalyos basszusokkal tudjon szólni, akár mélysugárzó beiktatása nélkül.

Műszaki adatok

Mérleg

+ Szédületes erőkifejtésre képes, igazi energiabombaként tudja hajtani a hozzá illő hangfalakat

+ A jellegzetes Onkyo dizájn időtlen, ugyanakkor dekoratív hangulatot kelt

+ A beépített DAC-nak köszönhetően alapvetően rossz hangminőségű források (pl. set top box, olcsóbb médialejátszók stb.) teljesítménye változtatható alapvetően jóvá

– Nem szándéka, hogy a hallgató felé kifejezze a zene mélységét, hangulatát és érzelmi töltetét

– A nagy hangerő egyfelől izgalmasabb élményt, másfelől a részletek elmosódását eredményezi

Szubjektív vélemény