Folytatódik a Yamaha házimozi erősítők 2016-os dömpingje, megérkezett az RX-V család harmadik tagja, a 7.2 felépítésű készülékek legkisebb modellje, az RX-V581. Szolgáltatásainak és képességeinek javarésze már ismerős az RX-V481-ből, a többletet a kettővel több hangcsatorna, és ezt kihasználva az objektum alapú 3D hangformátumok kezelése jelenti. A meghallgatásnál mi is erre a képességére voltunk leginkább kíváncsiak.

Yamaha gének

A konstrukciós hasonlóság a nem olyan régen tesztelt RX-V481 és jelenlegi tesztalanyunk között a készülékház felnyitása nélkül, csupán a hátoldal szemrevételezésével is tetten érhető. A drágább modell gyakorlatilag csak az újabb két pár hangfal kimenetben nyújt többet, az analóg és digitális ki- és bemenetek száma, elhelyezkedése változatlan. Az egyetlen kivétel a mélynyomó pre-out, amelyből kettő található rajta. Ezek egymással szinkronban, párhuzamosan vannak meghajtva, tehát az RX-V581 a hasonló árfekvésű 7.2 erősítőkkel megegyezően nem egymástól függetlenül kezeli a két rácsatlakoztatható szubládát. A 4K kompatibilis HDMI csatlakozók a legfrissebb szabvány szerintiek. Csak felsorolás szinten a támogatott tulajdonságok: 3D, CEC, 4:4:4 szín-mintavételezés, HDR, HDCP 2.2 másolásvédelem, BT.2020 színtér, 21:9 képformátum, ARC. Számuk lehetne több, mert a 7.2 csatornás házimozi erősítők mezőnyében a négy bemenet már kissé szűkösnek számít.

A szolgáltatások leltárba vételekor sem ér bennünket semmi meglepetés, az RX-V581 is ugyanazokat a funkciókat nyújtja, melyeket már megismertünk a korábbi Yamaha teszteksorán. Az erősítő MusicCast kompatibilis, a gyártó más, hasonló képességű készülékével együtt otthoni hálózatba köthető, hogy a lakás bármelyik pontjáról zenét lehessen streamelni egy tetszőlegesen elhelyezett hangkeltő eszközre

Ahogy a Yamaha szlogenje is állítja: “mindent mindenhova mindenkinek”. A lehetőség kihasználásához a MusicCast alkalmazást kell letölteni egy mobileszközre, amellyel azután vezérelhetők a hálózatba kötött komponensek. Másik mobil applikáció is rendelkezésre áll: az AV Controller. Ennek segítségével kiváltható a távvezérlő használata. Az erősítő a klasszikus hálózati képességekkel sem marad adós, vezetékes kapcsolaton kívül WiFi, AirPlay, Bluetooth összeköttetésre képes. A Bluetooth adatátvitel kétirányú lehet, mobileszközről lehet streamelni, illetve fejhallgatóval is össze lehet párosítani az erősítőt. A helyi hálózatról PC-n vagy NAS-on megosztott zenei állományok, internetről pedig különböző online tartalomszolgáltatók érhetők el: vTuner netrádió, Spotify, Pandora, JUKE.

Márkatársaihoz hasonlóan, a hangdekódolást az RX-V581-ben szintén csatornánkénti 192 kHz/24 bit felbontású Burr-Brown DAC-ok végzik. A zenei (CD, SACD) és a videó (DVD, Blu-ray) optikai korongok minden létező hangsávjának dekódolása mellett széleskörű támogatást nyújt a legkülönbözőbb fájlformátumok lejátszásához. (Ezek lehetnek a hálózatról megosztva, vagy az előlapi USB-re csatlakoztatott mobileszközön.) Az erősítő elboldogul a leggyakoribb veszteséges (MP3, WMA, stb.) és veszteségmentes tömörítésű (FLAC, AIFF, ALAC) formátumokkal, valamint PCM és 2,8 illetve 5,6 MHz mintavételezésű DSD állományokkal. Hangfeldolgozással kapcsolatos szolgáltatásai között megtalálható a Yamahától megszokott rengeteg (szám szerint 17) hangzáskorrigáló DSP program, a veszteséges tömörítéssel tárolt zenék javítását célzó Compressed Music Enhancer, a hátsó hangfalakat virtuálisan szimuláló Virtual Cinema DSP és Virtual Cinema Front beállítások. Ez utóbbiakra akkor lehet szükség, ha a szobában nincs lehetőség fizikailag elhelyezni a hallgatási pozíció mögötti hangfalakat. Ilyenkor csupán a front oldali hangsugárzók segítségével igyekszik az erősítő előállítani a surround teret.

A gépház alá tekintve, a konstrukció magán hordozza a Yamaha színvonalas és gondos tervezésének jegyeit. Az egész készülék kivitelezése masszív és igényes benyomást sugall. A digitális és analóg áramkörök egymástól független tápellátást kaptak. A cél a minél tökéletesebb elválasztás, hogy a digitális modulok a lehető legkevésbé zavarják az analóg fokozatokat. A végerősítők diszkrét felépítésűek, a hűtőbordák rezgéscsillapítottak (Anti Vibration Technology). Az egyenkénti 80 wattos teljesítmény (két csatornát egyidejűleg hajtva, 6 ohmos terhelés és 0,09 % THD mellett) bőven elegendő egy átlagos méretű szobában történő használathoz úgy, hogy még kellő tartalék maradjon a hirtelen, ugrásszerű dinamikai váltások követéséhez.

DTS:X a fedélzeten 

Ma már a legolcsóbb hétcsatornás házimozi erősítők esetén is természetes elvárás, hogy kezeljék az objektum alapú, 3D hangteret megvalósító Dolby Atmos és a DTS:X formátumokat. Nincs ez másként jelenlegi tesztalanyunknál sem. Viszont az eddig meghallgatott készülékekkel szemben, az RX-V581 egy kellemes meglepetéssel szolgált. Míg korábban jó esetben is csak egy firmware frissítést követően vált DTS:X kompatibilissé az aktuális készülék, (amely firmware-t vagy le tudtuk tölteni a tesztelés kezdetéig, vagy csak ígéret maradt, és még  nem is állt rendelkezésre), addig erősítőnk már alaphelyzetben rendelkezik a szükséges tudással. Számára a DTS:X dekódolás nem a jövő ígérete, hanem a jelen gyakorlata. Pestiesen szólva a Yamaha RX-V581 helyből tudja azt, amit más típusok nekifutásból, és megkíméli az újdonsült tulajdonost attól, hogy rögtön egy firmware frissítéssel vacakolva kezdje az üzembe helyezést.

Konfigurálás, üzembe helyezés 

A szoba akusztikájához való illesztést a YPAO mérőmikrofonos kalibráló programmal végeztük. Elindítása előtt meg kell adni, hogy a sok lehetőség közül milyen elrendezésben használjuk a hét végfokozatot (5.1, frontok kettős erősítése, második zóna használata, 7.1, magassági hangsugárzók használata, stb.). Mi természetesen az 5.1.2 kiépítést választottuk a 3D hangformátumok tesztelése érdekében. Itt egy kicsit furcsállottuk a Yamaha különcködését, ugyanis a plafonra helyezendő Dolby Atmos magassági hangsugárzók beállításánál egyszerűen csak egy “overhead” (fej feletti) opciót lehetett választani. Ez a megoldás a hallgatási pozíció feletti területre szorítkozik. Más gyártók készülékeinek használatba vételekor viszont meg lehet adni a szabványos “top front”, “top middle” vagy “top rear” pozíciókat, ami rugalmasabb hangsugárzó installációra ad lehetőséget.

Hangminőség surround módban

A szinte már unalomig ismert Dolby Atmos hangsávú filmjeinket kicsit félretéve, először a készülék DTS:X képességeit tettük próbára. A ma még viszonylag szűk választékból a The Last Witch Hunter (Az utolsó boszorkányvadász) és a London Has Fallen (Támadás a Fehér Ház ellen 2. – London ostroma) mozikra esett a választásunk. Az első film nyitóepizódjában a barlangban zsizsegve repkedő Pestislegyek nyomasztó életszerűséggel rajzottak körülöttünk, oldalt, felül egyaránt jól észlelhető volt visszataszító zúgásuk. Később, a viharba kerülő repülőgépet körbevevő morajlások, dörgések szintén egy jól felépített 3D hangteret hoztak létre. Ezt követően Gerard Butler és Aaron Eckhart hihetetlen kalandjaiban, a hézagos forgatókönyvet valamelyest ellensúlyozta az erőteljesen kidolgozott hangkulissza. AWestminster Apátság lerobbantott tornyának összeomlásakor valóban mintha az ég szakadt volna ránk, az erősítő mind a 8 hangsugárzót kellő határozottsággal, jól kontrolláltan megdolgoztatva reprodukálta a magasból a földre zúduló törmelékek hangját. A Chelsea hídfejünk felett elpattanó acélsodronyainak fémes pendülése hosszú visszhangzással csengett le a nappaliban.

Stílust (akció után zene) és formátumot (DTS:X után Atmos) váltva, az RX-V581 Roger Waters the Wall lemezén bizonyíthatta kvalitásait. De nem csak a koncert atomrobbanás-szerű indulásakor mutatta meg dinamizmusát és bőséges erőtartalékát, hanem az előadás visszafogottabb részeiben a részletező képességét is demonstrálhatta. A Hey Yougitárszólamát vagy a Nobody Home zongorafutamait diszkrét tartózkodással tolmácsolta, nem próbált az ének felé kerekedni, de elsikkadni sem hagyta őket, világos, tiszta jól átlátható jelleggel szólaltatta meg őket.

Még belenéztünk jó néhány “tesztfilmünk” jellegzetes részletbe, de az összbenyomásunk már nem változott, inkább csak megerősítést nyertünk. Izmos, de kulturált hangzás, jól artikulált párbeszédek, a halkabb események kimunkált megvalósítása. Ilyen szösszenetnyi epizód található a The Expendables 3 (A feláldozhatók 3.) elején, amikor az elhagyatott repülőtéren a távolban leszálló helikopter zúgása alól alig hallhatóan, de karakteresen emelkedik ki a tücskök ciripelése. Ezt a feladatot is a korábbiakhoz hasonlóan precíz kidolgozottsággal oldotta meg.

Hangminőség két csatornán

Direct üzemmódban CD és SACD lemezekről szintén a már ismerős hangkarakter köszönt vissza. Lendületes, jól kimunkált zenei részletek, kézzelfoghatóan tagolt sztereó színpad, de a bensőséges jelenlétérzettel azért adós marad az erősítő. Sara K. gitárjának analitikus, kidolgozott hangja tisztán és plasztikusan jelent meg a színpadon, ugyanakkor az énekesnőtől egy kicsivel több odaadást, közelibb megjelenést vártunk volna el.

Kipróbáltuk az erősítő néhány extra audió szolgáltatását is. USB kulcsról FLAC fájlokat hallgatva a “Gapless Playback” hibátlanul működött, zökkenőmentesen tolmácsolta a koncept albumok egymásba folyó számait. A lejátszó programmal viszont nem voltunk maradék nélkül kibékülve, kicsit fapadosnak éreztük. Szolgáltatásban és kezelésben kevesebbet nyújt, mint ami elvárható ezen a szinten. Nem mutatja a hátralevő játékidőt, nem lehet a számokon belül “gyorstekerni”, stb.

FLAC-ról MP3-ra visszalépve, alapos nyúzópróbának vetettük alá a “Compressed Music Enhancer” hatékonyságát. Tesztanyagként egyik audiofil lemezünkről választottuk Chris Jones: Long After You’re Gone c. számát, és azt konvertáltuk MP3-ba többféle bitrátával, a katasztrofális, AM hullámsávos zsebrádió minőségű 48 kbps-től (nem tévedés!) egészen 320 kbps-ig. Minél rosszabb volt a forrás, annál inkább érezhetőbb volt a változás (hiszen volt min javítani), de egy adott szint alatt zenei élvezetről nem nagyon lehet beszélni. A dinamika növelés, a mélyhang kiemelés és a magastartomány feldúsítása csodát nem  tudott tenni, de próbálta fogyaszthatóbbá tenni a produkciót. A legmagasabb bitrátákon már kezdte elérni a hallgatható kategóriát. Ez után a rövidke teszt után sem kellett megváltoztatni korábbi álláspontunkat: lehetőleg ne hallgassunk MP3-at! De ha valamiért mégis, akkor az erősítőáltal biztosított mankó hasznos segítség lehet.

Végül, hogy ne ilyen gyatra élménnyel búcsúzzunk a készüléktől, a Carmina Burana SACD változatát hallgattuk meg. Már az első pillanattól megfogott minket a lehengerlő dinamikája, amit meg is tartott egészen a lemez végéig. Lendületével jól pótolta a már hiányolt közelséget. A Stetit puella alatt ugyan az ének kicsik felkeményedve töltötte ki a színpadot, de ha választani lehet, akkor inkább ez a világos, markáns karakter, mint más erősítők zenét eltompító puha mosottsága.

Pro és kontra

Eltekintve a plusz két csatornának köszönhető 3D hangtér megvalósításától, a Yamaha RX-V581 ugyanazt a hangminőséget és szolgáltatás halmazt nyújtotta, mint az eggyel kisebb típus, a nemrégiben meghallgatott, és (kategóriájában) ajánlott vételt kiérdemlő RX-V481. Zenén és mozin egyaránt dinamikus, jól definiált, kellő erőtartalékkal rendelkező produkciót tapasztaltuk, ami nem is volt meglepő, tekintettel a betűre azonos specifikációnak, és a hasonló konstrukciónak. (Inkább az lenne gyanús, ha most markánsan eltérő hangkarakterről számolnánk be.) Ezt egészítette ki a magassági hangsugárzók jól kidolgozott, precízen kimunkált térleképzése. Ráadásul mindezek a tulajdonságok egy baráti árral társulnak.

A szolgáltatások értékelése terén azonban már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy tesztalanyunk a Yamaha tíznél is több tagot számláló (RX-V és RX-A) házimozi erősítő kínálatában, alulról számítva harmadik, nyilván nem tudhat annyit, mint a drágább modellek. A minősítő osztályzatok odaítélésekor mindig az adott kategórián belül kell értékelnünk, így ugyanaz a funkcionalitás, ami kielégítő volt egy ötcsatornás erősítő esetén, az már egy kicsit soványnak tűnik egy hétcsatornás készüléknél. Itt elsősorban a HDMI bemenetek csekély számát, az egyszerű megjelenésű grafikus menürendszert és a kissé fapados média lejátszó programot, illetve a Dolby Atmoshangsugárzók nem elég rugalmas konfigurálhatóságát emelnénk ki.

A hangminőség és a szolgáltatások között súlyozva, az előbbi jóval fontosabb a napi használat szempontjából, így aki hajlandó egy kis kompromisszumot kötni az utóbbiak terén, az hosszabb távra is kellemes partnert találhat az RX-V581 személyében.

Mérleg

+ Lendületes, jó részletező képességű hangkarakter, precíz térleképzésMérleg

+ Stílusos, ízléses megjelenés, igényes kivitelezés

+ MusicCast hálózatba köthetőség

+ Nem kell foglalkozni firmware frissítéssel, már alapból képes a DTS:X hangsávok dekódolására

– A Dolby Atmos mennyezeti hangsugárzók konfigurálási lehetősége elmarad az elvárttól

– Nincs Pure Direct funkció, és a médialejátszó program elég egyszerű megoldású

Szubjektív vélemény