Quad S-2 állványos hangfal teszt / audio&vision online

 

Nagy név lehet az, ami nagyra hízott az évtizedek során. Lehet azonban az is elismert, aki kis réteget, kis háttérrel karol át. Először teszteltünk Quad hangfalat, és noha az S-2 még csak a jéghegy csúcsa, tanmesébe illő volt, ahogy az előbbi eszmefuttatást igazolta. Mire célzunk ezzel? Cikkünkben kifejtjük!

Műhelytitkok műhelye

A Quad esete, fejlődéstörténete talán nem egyedülálló, ennek ellenére, amit és ahogy kínálnak, az minden jel szerint működőképes. Akárhogy is tekintünk jelenlegi státuszukra, nem kétséges, hogy az angol hifi nevek között az egyik legősibb: 1936-ban jöttek létre. Ráadásul világelsőként készítettek teljessávú elektrosztatikus hangfalat. Nemzetközileg sok pozitív véleménybe ütközünk velük kapcsolatban, felhasználók és szakértők részéről egyaránt.

Nem követnek különösebben bonyolult filozófiát, szlogenjük egyszerűen foglalja össze törekvésüket: a lehető legközelebb férkőzni az eredeti hanghoz. Ahogy sok más hifi gyártó, ők sem maradtak tovább eredeti financiális hátterükben, a kilencvenes években történő tulajdonosváltások következtében mára az International Audio Group szárnyai alá (akik az ugyancsak közismert Wharfedale, Mission és Audiolab nevek birtoklói) került.

Sok cég képes szinte felesleges aprólékossággal feltárni, hogy miért és hogyan értek el bizonyos innovációkat, miként alakítottak ki termékükben bizonyos létfontosságú komponenseket. Más gyártók meghagyják a lila köd illúzióját, és néhány szellős termékadaton kívül valami olyasmit közölnek, hogy a lélek és a zene előbb vagy utóbb összefonódik, de velük garantáltan. Mindezzel nem szeretnénk gúnyolni vagy parodizálni egy céget sem, egyszerűen ezt a két világot, illetve a köztük billegő libikókát látjuk, tapasztaljuk nap, mint nap.

A Quad előbbiek közül mindkettő és egyik sem. Közölnek adatokat, mutatnak néhány robbantott ábrát, megneveznek bizonyos technológiákat, de nem bonyolódnak a részletekbe. Az S-2 leírása sem több öt sornál. Ugyanakkor, amit a gyártó oldalán találtunk rövid ismertető címszóval, nem hivalkodó, de sokat sejtető humbug sem. “Ezt szánjuk a zenerajongóknak, a cuccunk kifinomult, használd egészséggel“. Durván így is sarkíthatjuk a lényeget. Mindebből érződik az, hogy a siker csak részben ered tudományos háttérből, a maradék hányad továbbra is azon műhelytitkok összessége, amelyeket nem köt orrunkra egy gyártó, főleg nem úgy, hogy a recept nyolcvan éve bevált.

Küllem

Kíváncsiskodó tekintetünket nem egy hifi hangfalon legeltettük már testközelből, hús vér valódi körülmények közt. Így nem szégyelljük megerősíteni, hogy az S-2 egy szép hangfal. Nem úgy, mint egy Ferrari, de nem is úgy, mint egy új traktor. Egyszerűen kellemes látvány, persze a vonzó esztétikát nagyban befolyásolta, hogy hozzánk vöröses mahagóni verziója jutott el. Enyhén selymes felületű, és ahogy ráesik a lámpa vagy napfény sugara, a fa textúrája is némileg változni látszik. Ilyen szép mintákat ritkán látni műszaki berendezésen. Lehet, hogy nem fog passzolni minden szoba dizájnjához, de attól még tény, hogy az S-2 sapelli mahagóni kabátja kifejezetten szép. Ráadásul ad némi eleganciát is, amit lekerekített élei tovább fokoznak.

A hangszórókat rögzítő csavarfejek látszanak, mégsem bántó a jelenlétük, hozzáadnak a műszer érzethez. A membrán peremén, a ribbon magassugárzó védőhálóján és masszív keretén érződik a gyártó profizmusa. Sehol egy kósza sorja, rece, ragasztócsík, minden illesztés pontos és fegyelmezett. A Quad emblémája tovább erősíti korábbi hangszeres feltevésünket, és visszajelez a laikusok felé, hogy igen, ez a rendszer zenehallgatásra való.

A hátlap nem kevésbé takaros, bár elsőre majdnem kinevettük szegény basszreflex nyílást, mely első és második ránézésre is szokatlanul szűknek tűnt. Ma, mikor a gyártók a legkülönfélébb módját találják meg eme idom turbulencia csökkentés miatti geometriai formálásának, tágításának stb., konzervatívnak hat egy ennyire kompakt kipufogó. De hát hetvenévnyi tapasztalattal nem tévedhetnek, nemde? A banándugó kompatibilis aljzat is talán a felesleges formaságok egyike, de attól még felüdülés használni. Míg a közelmúltban sok hangfalba úgy kellett beleerőszakolni a QED automata zárfejes csatlakozóját, addig ugyanaz a kábel valósággal beleugrott a Quad hátába. A szorítófejek fogása, a feliratozás, minden beleillett az összképbe.

Kétszáznyolcvan-ezer forint a globális hifi világában talán nem világmegváltó összeg, de kis hazánkban igenis komoly tétel, és a Quad S-2 ránézésre úgy tűnik, megéri a pénzét. Persze mint minden doboz esetében, a küllemnél jóval fontosabb maga a hang. Nagyon sok remek állványos hangfal vendégeskedett nálunk mostanában, ebből az árkategóriából, és kíváncsiak voltunk, hogy miként tud nyomukba szegődni, vagy éppen felülkerekedni rajtuk a kis piros ládika.

Meghallgatás

A Quad S-2 közel három hetet vendégeskedett nálunk, ez idő alatt főleg Rotel, ELAC és Yamaha erősítőkkel hallgattuk. Egy ilyen finom kis angol doboz karakterét bizonyára lehetett volna még más, légiesebb karakterű vassal puhítani, azonban mivel jól ismerjük az említett erősítők sajátosságait, szükséges alapnak teljességgel beváltak. Ezzel megtartottuk a saját, ún. tetszés szerint felépített lánc elvét, más kérdés, hogy a Quad filozófiával némileg szembeszaladtunk. Ők ugyanis nem csak hangsugárzókban, hanem komplett rendszerekben gondolkodnak, ahogy cikkünk elején is említettük. Az S-2 elhozatalakor még sajnos nem volt itthon kapható a leginkább hozzá passzoló erősítő (Vena), de ha lesz a jövőben az elektronikára irányuló tesztelési lehetőségünk, akkor biztosan az S-2-vel fogjuk kipróbálni. Most viszont térjünk a lényegre!

Olyan felvételekkel brillírozott, amiket csak kevés rendszeren tudtunk eddig önfeledten élvezni. Sara K. – Stars c. száma például fantasztikus minőségű, de egyúttal ez a baj is vele. Ha egyszer meghallgatják high end hangrendszeren, onnan kezdve minden máson csak azt fogják figyelni, hogy mi hiányzik. Most (is) elindítottuk tehát a Stockfisch Records lemezét, és bizonyos értelemben high end közeli élményben volt részünk. Csukott szemmel rá tudtunk mutatni az énekes körüli hangszerekre. A dinamika egyáltalán nem volt túlerőltetett. A részletek gyönyörűen áramlottak. Hogy is van ez? Jó, a magas frekvenciák nagyobb terhelésen néha kicsit kristályossá váltak, de bizonyára némi plusz idő, kábel és erősítő cserélgetés után azok is puhultak volna. A kis Quad nem volt sem hatásvadász, sem tolakodó. Udvariasan és közlékenyen tárta ki a lejátszott felvétel atmoszféráját. Kis méretéhez képest meglepően egységes eredményt produkált. Ha mindenáron kifogásolnunk kellene valamit, az a basszus lenne. 50 Hz alatt próbált árnyalni, de kicsit elhanyagolta az alsó frekvenciák kiterjesztését. Ez érthető is, hiszen kicsi doboz. A szőrszálainkat tehát nem rendezte át, arra kiegészítő mélysugárzóra vagy álló Quad hangfalra lett volna szükség. Az extra lélegzethez ekkora és ennyi hangszóró még kevés. Ettől még nem éreztük becsapva magunkat, a mi aránylag kis szobánkban így is izzott néha a levegő. Íme, néhány további, számunkra meghatározó zenei élmény:

Sting – The Last Ship (Deluxe Version, 96/24)

Itt is nagyon szépen középre helyezkedett az ének. A hangszerek egyértelműen hátrébb léptek, az élmény közel sem volt síkszerű, már amennyiben vettük a fáradtságot és leültünk az ideális helyre, a középpontba. A ribbon szórása hallható részletek viszonylatában nem volt rossz, de a háromdimenziós ábrázolás, a térhatás érdekében mindig középre kellett ülnünk. A tangóharmonika döbbenetet váltott ki belőlünk. A villámgyors magassugárzó és a közlékeny kevlár mélyközép membrán kettőse ezt a hangszert (is) olyan realisztikusan szólaltatta meg, hogy csukott szemmel magunk elé tudtuk képzelni a zenészt. Szemhéjunkat feltessékelve is többször is azt éreztük, hogy a Quad membránja valójában nem is mozog, helyette fél-egy méterrel távolabbról, a levegőből vagy a falból jön az effekt.

Thievery Corporation – Exilio (Rewound)

Aránylag nagy csend volt szobánkban, amikor ezt a számot elindítottuk. Kevés hangszert tartalmazott, főleg ütőseket. A transzparens, inkább középfrekvenciákra orientált vokál és a megállás nélküli kolompolás tűhegyes dinamikát kreált. A magassugárzó gyönyörűen csilingelt, lelkesen és üdén, szép felbontással adta vissza a különböző anyagok, felületek kongását, rezgését. Néha már szinte túl lelkesnek tűnt, de ha leheletnyit lejjebb vettük a hangerőt, azonnal megszűnt a kóbor fényesség. Basszusok terén itt sem volt kimondottan agresszív az S-2, ettől az egy számtól talán egy kicsivel vaskosabb lábdob szekciót is elviseltünk volna, de a stúdiószerű, szépen beigazított hangszínpad kárpótolt érte.

Végszó

A Quad S-2 nem is igazán hangfal, sokkal inkább hangszer. Csak éppenséggel nem mi játszunk rajta, hanem ő velünk. Lelkes, tiszta és meglepően jó felbontású rendszer, olyan térhatással, ami az árához képest rendkívüli. Tényleg kaptunk zeneiséget, csilingelést, derűt, óvatosan kezelt dinamikát. Mindezért cserébe a néha érezhető, leheletnyi fényességtől és a kissé elszalasztott basszusoktól el tudtunk tekinteni. Bizonyára vannak olyan állványos hangfalak, amelyek simulékonyabb hangot, vagy combosabb alsó frekvenciákat nyújtanak ebben a kategóriában, de a Quad magával ragadó hangszínpadát nehéz lesz elfelejtenünk. E sorok írásakor könnyű megfogalmazni gyenge kifogásainkat, de amikor ott ültünk, szemben a dobozokkal, nem arra figyeltünk, ami kimaradt, hanem a zenét élveztük, örömmel, átadással. Nem tagadjuk, kicsit szomorúan adtuk vissza. Tudva azt, hogy az S-2 még csak a jéghegy csúcsa, kíváncsiak lettünk a gyártó többi termékére is, és már tűkön ülve várjuk azt a napot, amikor remélhetőleg ugyanezt a dobozt, a hozzá passzoló, szintén Quad elektronikával ismét meg tudjuk majd fülelni.

Quad S-2 állványos hangfal

Műszaki adatok

Felépítés: kétutas, basszreflex
Frekvencia-átvitel: 48 Hz-22 kHz (+/-3dB)
Érzékenység: 87 dB (2,83 V @ 1 m)
Névleges impedancia: 8 Ohm
Minimum impedancia: 4 Ohm
Magassugárzó: 12 x 45 mm-es szalagos (ribbon)
Mély/középsugárzó: 125 mm-es, szőtt kevlár
Keresztváltási frekvencia: 3 kHz
Ajánlott erősítő teljesítmény: 25-100 W
Színválaszték: sapelli mahagóni, fekete tölgy
Méretek: 330 x 180 x 260 mm
Doboz méret: 8,15 liter
Tömeg: 6,1 kg
Ár: 339 990 Ft

Mérleg

+ Méretét és árát meghazudtoló, briliáns térábrázolás, csukott szemmel szinte mindegyik zenészre rá tudtunk mutatni

+ Kellemes, könnyed dinamikai árnyaló képesség

+ Ugyan a külső nem minden, de attól még tény, hogy önmagában szobadísz

– Óvatosan válasszunk hozzá erősítőt, mert nyers elektronikákkal nagyobb terhelésen lehet, hogy magas frekvenciái élessé válnak

Szubjektív vélemény

Hangminőség: 5
Kivitel:  4.5
Formaterv:  4.5
Ár/érték arány:  5

Forrás: AV-Online.hu

Tovább a termékhez!