Emotiva BasX MC-700 házimozi processzor és A-700 végerősítő teszt / audio&vision online

Amerikai testvérpáros

A házimozi rádióerősítők áradatában üdítőleg hatott egy hétcsatornás processzor/végerősítő páros tesztelése. Ráadásul mivel nem is a gyakrabban előforduló európai vagy távol keleti márkák egyikéről van szó, hanem az USA-ban tervezett készülékekről, ezért kettőzött kíváncsisággal vágtunk bele a meghallgatásukba.

Közös családi vonások

Az Emotiva a BasX sorozat bevezetésével egy rendkívül kedvező ár/érték arányú termékpalettát dobott a piacra, és az eddigi (hazai és külföldi) teszteredmények ezt vissza is igazolták. Az egységes megjelenésű komponensekből könnyedén építhetők ki az igényeinknek és pénztárcánknak megfelelő, eltérő tudású rendszerek, a sztereótól a hétcsatornás házimoziig. A család minden tagja igényesen kivitelezett, masszív felépítésű, ezt hangsúlyozza a szálcsiszolt alumínium előlap is. Letisztult (mondhatni puritán) formaviláguk, szögletes vonalaik inkább az indusztriális, mint a life-style stílust képviselik. Aktuális tesztünkben az egyaránt hétcsatornás MC-700 előerősítő/processzor és az A-700 teljesítményerősítő párosát hallgattuk meg. Esetükben különösen igaz a pénztárcabarát árképzés, mert egy középkategóriás házimozi erősítő áráért kapjuk meg a két komponenst. A különálló előfok/végfok kombinációkat már a hifizés hőskora óta preferálják a minőségi megoldást keresők, és manapság házimozi téren, ezen az árszinten. Ilyen kínálattal nem igazán találkozunk konkurens gyártóknál. Bár két független készülékről van szó (külön-külön is megvásárolhatóak, és más komponensekkel is rendszerbe állíthatók), de a tesztelés során egy rendszernek tekintettük őket, a kettőjük együttes produkciója alapján elérhető hangminőségre voltunk kíváncsiak.

BasX MC-700 házimozi processzor

Hétcsatornás, 4K kompatibilis előerősítő/processzor. Ultra HD videó támogatása magába foglalja a HDR10 dinamika tartomány és HDCP 2.2 másolásvédelem kezelését. A hangdekódolást kétmagos, 32 bites Cirrus Logic DSP végzi, de sajnos audió terén nem teljes körű a legfrissebb formátumok támogatása, nem dekódolja a magassági információkat hordozó Dolby Atmos és DTS:X formátumokat. Ezeken kívül azonban megszólaltatja az összes létező Dolby és DTS hangsávot, ami csak előfordulhat a DVD vagy Blu-ray lemezeken.

Készenléti állapotban csak a bekapcsoló gomb körüli borostyánsárga fény dereng halványan, üzembe helyezve elegáns, hűvös kék fénnyel éled fel a kijelző és a hangerő szabályzót övező gyűrű alakú megvilágítás. Bár a frontoldalból jókora részt foglal el a betekintő ablak, egy kicsit becsapós a kivitelezés, mert az alatta elhelyezett VFD kijelző tényleges mérete ennél jóval kisebb (kevesebb, mint a fele). Így viszonylag kevés információ jelenik meg rajta, az aktuális hangerő értéken kívül vagy az aktív bemenet jelzése, vagy a kiválasztott hangformátum.

Az alacsony készülékház miatt túl sok csatlakozó nem fért el a hátoldalon, de a rendelkezésre álló helyet viszont nagyon hatékonyan kihasználták. A hat HDMI bemenet közül három 2.0a verziójú, UHD kompatibilis, a dupla kiment közül az elsődleges pedig ARC támogatást nyújt.

Hangbemenetből egy optikait, egy koaxiálist és két pár analóg RCA-t képeztek ki. USB aljzatból három is található, de ebből kettő csupán szerviz célokat szolgál, a harmadik az opcionálisan megvásárolható BTM-1 Bluetooth vevő modul fogadására szolgál. Így ezzel a kiegészítéssel megoldható zenei tartalmak streamelése az előerősítőre. Ami külön pozitívum, hogy a Bluetooth adapter az A2DP-nél fejlettebb, aptX szabvány szerinti kommunikációra képes, amely a tömörített adatátvitel ellenére CD-szintű felbontást (16 bit/44,1 kHz) biztosít. A tápcsatlakozó IEC szabványú aljzat, így nincs akadálya a hálózati kábel minőségi cseréjére. Ezzel a lehetőséggel mi is éltünk a teszt folyamán. A készüléknek nincs külön európai és amerikai kivitele, automatikusan detektálja a hálózati feszültséget (115 V/60 Hz vagy 230 V/50 Hz) így nem a felhasználónak kell pl. egy kapcsolóval beállítani, kizárva ezzel a tévesztés lehetőségét. A trigger kimenet kényelmi szempont miatt fontos: az előerősítő ennek segítségével kapcsolja be és ki az A-700 végerősítőt. A hét csatorna dekódolt, vonalszintű analóg kimenő jelét RCA aljzatokról lehet átvezetni a végerősítőbe. Az aktív mélynyomóhoz pedig kétféle összeköttetés is választható: a szokványos RCA terminálon felül még egy szimmetrikus XLR kimeneten is megjelenik az LFE csatorna jele. Ez utóbbit akkor érdemes használni, ha a távolra elhelyezett mélynyomó miatt hosszú vezetéket kell alkalmaznunk, mert zavarmentesebb kapcsolatot biztosít.

Az üzembe helyezéskor szükséges konfigurálást (a hangfalak távolságának megállapítását, az egyes csatornák szintjeinek beállítását) a mérőmikrofonos Emo-Q szobaakusztika korrekciós rendszer segíti. Ezt követően a menüben egyéni ízlés szerint korrigálhatók a program által meghatározott értékek. Módosíthatók a keresztváltási frekvenciák, három különböző konfigurációhoz tartozó beállítás menthető el. A távirányító rendkívül egyszerű kivitelű, kevés kezelőgombbal, használata megszokást igényel. Annyira spóroltak a gombokkal, hogy még dedikált hangerőszabályzó sincs rajta, a menüvezérlő fel/le nyilait kell erre a célra használni. De ahogy említettük, ez csak megszokás kérdése, a napi használatban nem okoz problémát.

BasX A-700 hétcsatornás végerősítő

A processzornál egy kicsivel magasabb és mélyebb, ugyanakkor jóval súlyosabb (több mint 13 kg-ot nyomó) példány. Ez nem meglepő, az előerősítő kis túlzással üres készülékházához képest a teljesítményerősítő zsúfolásig tele van pakolva. A tekintélyes tömeg javarészt a közepén helyet foglaló, szándékosan túlméretezett toroid trafónak köszönhető.

Felépítést tekintve ugyancsak hétcsatornás, diszkrét elemekből épített, AB osztályú erősítőkkel szerelt készülék. (Aki esetleg megelégszik egy ötcsatornás házimozi rendszer kiépítésével, az választhatja a rangsorban alatta elhelyezkedő, olcsóbb A-500 típust). A végfokozatok 110 watt teljesítményt adnak le (8 ohmon, két csatornát mérve, kevesebb, mint 0,1 % harmonikus torzítás mellett). Dicséretes módon a specifikációban közzé teszik az összes csatorna egyidejű meghajtása esetén kinyerhető teljesítményt is. Ezt az adatot a gyártók többsége manapság szemérmesen elhallgatja. Az Emotiva csatornánként 80 wattot ad meg e szerint a mérési mód szerint. Ezekből az értékekből érezhető, hogy valóban gondosan megtervezett tápellátása van a készüléknek, kellő erőtartalékkal rendelkezik.

A hátoldalon katonás rendben sorakozik a hét csatorna RCA bemenete, és alattuk a hangsugárzó kimenetek. Ez utóbbiak egyaránt fogadnak banándugót, csupasz vezetéket, vagy villában végződő hangfalkábelt. A tápcsatlakozó az előerősítőhöz hasonlóan IEC szabványú, és a feszültség automatikus detektálása itt is megoldott. A trigger bemenet segítségével az előerősítő tudja be- és kikapcsolni (saját távvezérlője természetesen nincs), így nem kell az előlapi nyomógombot használni. Végerősítő lévén a frontoldalon nincs szükség sok információt megjelenítésére, ennek ellenére az előerősítőéhez hasonló széles kijelző ablaka van. Mögötte csupán a csatornáknak megfelelően hét darab, kéken ragyogó státusz LED jelzi a végfokozatok üzemkész állapotát. Bármelyikük hibája esetén piros villogóra váltana a szín, de szerencsére tesztelés alatt nem ütköztünk ilyen problémába. Ezen felül más funkciójuk nincsen, még arra sem lehet következtetni, hogy ténylegesen hány, és melyik végfokozat aktív, mert pl. sztereó műsoranyag hallgatásakor is az összes világít. Így ennek a kék fényfüzérnek látványa súrolja a “dizájnos, de kissé öncélú” minősítés határát. Valószínűleg érezhették ez a tervezők is, mert a hátoldalon egy kapcsolóval ki is lehet oltani őket.

Installálás, üzembe helyezés

Ahogy a bevezetőben említettük, a két független készüléket, mint egységes rendszert hallgattuk meg, a hangminőségről alkotott véleményünk a párost együttesen jellemzi. A konfigurációhoz igyekeztünk olyan kábelezést használni, hogy a komponensek minél jobban kifuthassák magukat. A két hálózati tápvezeték Furutech volt, kettőjük között pedig mind a hét csatornán AudioQuest Victoria interkonnekteket használtunk. Erre a leendő tulajdonosnak is célszerű odafigyelni, vétek lenne az ilyen szintű készülékek hangját gyatra kábelezéssel lerontani.

Tesztalanyainkat két különböző hangfalszettel is meghallgattuk, a már többször használt DALI SPEKTOR és egy Emotiva Airmotiv (T1, C1 és E1 hangdobozokból álló) szettel. Ez utóbbiról hamarosan önálló teszt készül majd. A hangsugárzók szintbeállítását az előerősítő mérőmikrofonos Emo-Q szobaakusztika korrekciós rendszerével végeztük. A folyamathoz kapcsolódóan csupán két apró észrevételünk van. Az egyik, hogy brutálisan hangos mérőjelekkel végezte a bemérést, alaposan megdolgoztatva a hangdobozokat. A másik, hogy a távolságokat lábban jelezte ki, és a menüben nem is lehetett metrikus rendszerre átállítani. Ebből a szempontból nagyon amerikainak bizonyult a készülék. A mérés eredményével kapcsolatban azonban nem lehetett kifogásunk, a távolságokat, jelszinteket és keresztváltási frekvenciákat egyaránt jól állította be, utólag nem kellett egyik értéket sem korrigálni. Maga a menürendszer rendkívül puritán megjelenésű, grafikai elemeket nélkülöző, csupán vonalakkal keretezett karakteres stílusú.

Meghallgatás

Egy kis “hazai” rockzenével kezdve, a “Főnök” Bruce Springsteen: Magic albuma volt az első sztereó műsoranyag. Az erősítő nagy lendülettel indított, nyersen, fésületlenül robbantotta be a zenét a napaliba. Az albumot meghallgattuk mind a két hangfalszettel. A két dán front hangdobozra sem lehetett panaszunk, és utólag könnyű lenne úgy okoskodni, hogy az Emotiva gyárilag össze van hangolva az erősítőkkel, de tény, hogy a DALI-nál energikusabban, határozottabb stílusban szólaltak meg az Airmotiv-ok. Mintha egy európai sportkocsiból átültünk volna egy amerikai izomautóba. Bebizonyosodott, hogy a specifikáció alapján feltételezett erőtartalék valóban a rendelkezésre áll, és az Emotiva tudott is élni vele. Könnyed magabiztossággal uralta a teljes dinamikatartományt. A visszafogottabb számoknál (Girls In Their Summer Clothes) már nem volt ennyire érezhető a különbség, mert a levegős, nyílt hangzás egyformán jól mutatkozott meg mindkét esetben.

Audiofil tesztlemezünkön Chris Jones és Allan Taylor karakteres éneke és a letisztult gitárfutamok precízen adták át azt a természetességet, amit az ilyen, egy személyre fókuszáló produkcióktól elvárunk. A hangerő (jelentős) növelésével viszont a határozottság kezdett átcsúszni az erőszakosság tartományába: kissé szétesett egymástól a mély és a magas régió, mindegyikük a másikat háttérbe szorítva próbált az előtérbe kerülni. Itt viszont a DALI volt jobb partnere az erősítőnek, előnyt kovácsolva a visszafogottabb jellegből. Igaz, itt már túl voltunk azon a hangosságon, ami kellemesnek tekinthető az ilyen jellegű műfajban. Próbát tettünk egy másik állandó anyagunkkal, a Jazz at the Pawnshop felvétellel is. A széles, jól tagolt sztereó térben a zenészek stabilan foglalták el saját pozícióikat. A High Life c. szám sodró, életvidám tempóját könnyedén prezentálta. A klarinét feszes, markáns hangja úgy uralta a hangzást, hogy hagyta érvényesülni az alatta dolgozó ritmusszekciót. A jóval lassúbb tempójú Lady Be Goodelső felében a zongora/dob, majd később a vibrafon/bőgő kettőse feledtette velünk Bruce Springsteen zenéje alatt megismert – és ott jogosan jelenlévő – nyersességet. Az Emotiva magabiztosan felülmúlta azt a minőségi szintet, amely az ötszázezer forintos házimozi erősítőkre jellemező. Persze ebben az esetben a tervezéskor a rádiótuner és a hálózati kapcsolat helyett elég volt “csak” a hangzásra összpontosítani, és úgy tűnik, az Emotivánál ezt eredményesen meg is tették. Így nekünk sem maradt más dolgunk, mint kényelmesen hátradőlve egyszerűen csak élvezni az otthonos klubhangulatot.

Mozis anyagokon alapvetően megmaradt a zenén tapasztalt erőteljes, dinamikus és aprólékosan kidolgozott jelleg, kiegészülve a surround és a szub csatornák által nyújtott plusszal. Sokszor nézett etalon filmünk, a John Wick (egyik) leszámolós jelenetében, a Red Circle szórakozóhelyen zajló öldökléskor a pisztolylövésekre összeomló üvegtáblák anyagszerű csörömpölése kézzelfoghatóan valósághű hangkörnyezetet teremtett. Ugyanígy, az idegesítő dübögéssel lüktető zene úgy vett körbe minket, hogy egy pillanatra sem engedte elkalandozni a figyelmünket. A lélegzetvételnyi szünet nélkül rohanó események hangja megteremtette az “itt és most” illúzióját. De nem szenvedett csorbát a részletezettség és a tagoltság sem, minden lövés, zörej jól behatárolható pozícióból, a megfelelő pillanatban érkezett. Igazolást nyert, hogy nem volt szükséges változtatni az Emo-Q bemérő rendszer által meghatározott hangsugárzó jellemzőkön, az erősítők koherens, minden részletében kiegyenlített surround teret valósítottak meg. A center csatornából felhangzó tiszta és világos dialógusokkal pedig jól karakterizálta a szereplőket. A London Has Fallen (Támadás a Fehér Ház ellen 2.) utcai támadásában szintén tetten érhető volt a pontos térbeli pozícionálás, és a lövések kemény, villámgyors tranziense. A városi robbantásoknál – az ordítóan amatőr vizuális CGI effektek ellenére – a hanghatások kidolgozott robaja hihetővé tette az eseményeket. A magassági csatornák hiánya ellenére is élvezetes mozis élményt biztosított.

Összegzés

Az Emotiva célközönsége azok között keresendő, akik nem az egyszerűbb és gyorsabb utat járva, egy házimozi erősítőre alapuló konfigurációt szeretnének kiépíteni, hanem belevágnak a komponensekből összeválogatható, több kábelezést és odafigyelést igénylő, de a későbbiekben rugalmasabban bővíthető, módosítható rendszerépítésbe. És mindezt gyakorlatilag ugyanazért az árért. Az ötszázezer forintot kicsivel meghaladó szegmensben nem igazán lehet találni processzor/teljesítményerősítő kombinációt, ebben az Emotiva mindenképpen egyedi megoldást nyújt. A páros kezelése kapcsán adódott egy kis hiányérzetünk, lehetséges, hogy a kifinomult grafikus felhasználói interfésszel rendelkező európai és japán márkák kicsit elkényeztettek minket. Egy hétcsatornás rendszertől ma már sokan elvárnák a Dolby Atmos és DTS:X támogatást, de aki nem akarja a plafont hangsugárzókkal telepakolni, és megelégszik a hagyományos surround elrendezéssel, az nem csalódik a két amerikaiban. A kifogásolt hiányosságokért cserébe rendkívül izmos, dinamikus hangzást és precíz multicsatornás térleképzést prezentáltak, így amit nyújtani tudtak, azt kétségtelenül remek minőségben tették.

 

Műszaki adatok

BasX MC-700 előerősítő/processzor

Hangformátumok: Dolby TrueHD, Dolby Digital Plus, Dolby Digital 5.1, DTS-HD Master Audio, DTS-HD High Resolution Audio, DTS 5.1, DTS ES Discrete 6.1, 5.1 és 7.1 csatornás PCM
Bemenetek: 6 db HDMI, optikai, koaxiális, 2 db vonalszintű sztereó RCA
Kimenetek: 2 db HDMI, 7.1 csatornás RCA, XLR szimmetrikus mélynyomó
Egyéb csatlakozások: trigger kimenet, 3 db USB (1 Bluetooth adapterhez, 2 szerviz célokra), mérőmikrofon, RS-232, infravörös távirányító be- és kimenet
Tápellátás: 115/230 V, 50/60 Hz (automatikusan detektálva)
Méretek: 431 x 75 x 330 mm
Tömeg: 4,05 kg
Ár: 269 990 Ft

BasX A-700 végerősítő

Teljesítmény: 110 W (8 Ohm, 2 cs., 20 Hz-20 kHz, THD <0,1 %)

125 W (6 Ohm, 2 csatornán, 1 kHz, 0,7 % THD)

Minimális ajánlott hangdoboz impedancia: 4 Ohm
Jel/zaj viszony: > 120 dB
Harmonikus torzítás: 0,02 %
Bemenetek: 7 db vonalszintű sztereó RCA
Kimenetek: 7 pár hangsugárzó
Egyéb csatlakozások: trigger be- és kimenet
Tápellátás: 115/230 V, 50/60 Hz (automatikusan detektálva)
Méretek: 431 x 101 x 393 mm
Tömeg: 13,3 kg
Ár: 269 990 Ft

Iránytű

Forgalmazó: Home Movie Bt.

+36-1-2566478

1171 Budapest, Óvónő u. 23.

www.homemovie.hu

 

Mérleg

+ Masszív és igényes kivitelezés

+ Energikus, valamint térben jól pozícionált hangzás

+ Ultra HD kompatibilitás

-Nem kezeli a Dolby Atmos és DTS:X hangformátumokat

-A menürendszer lehetne kifinomultabb

Szubjektív vélemény

Hangminőség házimozira:  5
Hangminőség zenére:  4.5
Kivitel:  4.5
Kezelhetőség:  4
Formaterv:  4.5
Ár/érték arány:  4.5

 

Forrás: AV-Online

Tovább a termékhez: