A szinte futószalagon érkező Emotiva termékek bemutatása során már teszteltük sztereó konfigurációban a T2 álló és a B1 állványos hangdobozokat. Emelve a tétet, két csatorna után most már ötre váltva, egy kedvező árfekvésű házimozi szettet hallgattunk meg a gyártó kínálatából.

Túllépve saját kategóriáján

A pénztárcabarát árcédulát viselő Emotiva készülékek közös tulajdonsága, hogy relatíve olcsón nyújtanak olyan megoldásokat, amelyek inkább csak a magasabb árszegmensbe pozícionált készülékekre jellemzők. Ilyen volt például az általunk is tesztelt, különálló MC-700/A-700 házimozi előfok/végerősítő páros is. Jelenlegi tesztalanyaink – az egyesült államokbeli Nashville-ben tervezett, és Kínában gyártott Airmotiv hangfalcsalád tagjai – ribbon (szalag) magassugárzóval rendelkeznek. Ez a konstrukció szintén nem szokványos az alsó-közép kategóriában.

A meghallgatott szett a T1 állódobozokból, C1 centersugárzóból és E1 falra függeszthető, lapos kivitelű háttérsugárzókból állt. Ez utóbbiak jóval filigránabbak a már nálunk megfordult Airmoti B1 állványos típusoknál, előre néző reflexnyílásukkal kimondottan fali elhelyezésre szánták őket. Az Airmotiv akciós hangfalszett nem tartalmaz mélysugárzót, így mi sem installáltunk egy idegen márkájú szubládát a rendszerbe, hogy ne módosuljon a hangkép, ténylegesen csak a szett saját hangjára tudjunk koncentrálni, ezért 5.0 elrendezésben hallgattuk meg őket. A teljes készlet ára éppen a lélektani határt jelentő ötszázezer forint alatt van, ez reményt ad arra, hogy a meghallgatás után kedvező ár/érték arányról tudunk beszámolni.

MDF helyett HDF kabinet

A kedvező ár ellenére a hangdobozok megjelenése, kivitelezése nem kelt olcsó benyomást, az árkategória lehetőségein belül érezhető az igényességre törekvés. A masszív doboztestek 2,5 cm vastag, nagy sűrűségű farostlemezből, HDF-ből (high-density fibreboard) készültek. Ez az anyag tömörebb szerkezetű, mint az általánosan alkalmazott MDF (medium-density fibreboard). Ennek eredményeképpen még kedvezőbbek az akusztikai tulajdonságai, kevésbé hajlamos a rezonanciára. Szintén a rezonancia-csökkentést szolgálja a felső éleinek ferde levágása. A doboz oldala és teteje fóliával borított (a valódi fafurnér a magasabb ligában játszó hangfalak kiváltsága), de szerencsére nem az unalomig ismert, fekete kőrisfa mintázatút alkalmazták. A fólia anyaga érdes textúrájú, és bőrszerű jelleget ad a hangsugárzóknak. A frontoldal ugyancsak HDF, de nem fóliázott, hanem matt szatén fényű, és a védőselyem kerete mágnesesen rögzül hozzá. Az Airmotiv hangdobozok nem annyira látványosak, mint a prospektus fotókon jól mutató, zongoralakk felületű, drágább versenytársaik, cserébe nem is működnek újlenyomat mágnesként, és nem is érzékenyek az akár csak portörlésből származó mikro karcolásokra.

A szett komponensei közül a háromutas konstrukciójú T1 álló- és C1 center hangfal kettős kábelezésre is lehetőséget ad, viszont a kétutas E1-en csak egy pár aljzatot képeztek ki a hátoldalán. Ráadásul a szűkös hely miatt (a doboz hátlapja majdnem hozzáér a falhoz, csak a függesztő konzol tartja el néhány milliméternyire) nem is banándugót vagy villát fogadó típusok, hanem rugós kivitelűek, melyekbe csak csupasz vezetékek rögzíthetők.

A hangszórókészlet a családszerű építési elvnek megfelelően egységes, csak a méreteikben van eltérés. A magassugárzó mindegyik doboz esetén egy 25×32 mm-es hajtogatott membránú szalag (ribbon) sugárzó. Ez inkább ritkaság, mint megszokott ebben a kategóriában. Ebből adódóan a felső határfrekvenciák is azonosak, az összesnél egységesen 28 kHz.

A mély- és középsugárzók membránja rusztikus hatást keltő szövött rost, és lágy, gumifelfüggesztést kaptak. Az alsó határfrekvenciák a szokásos módon alakulnak, a hangfalak a növekvő méretüknek megfelelően mennek le egyre mélyebbre. A legkisebbel kezdve, E1: 65 Hz, C1: 50 Hz és T1: 37 Hz. A keresztváltók válogatott, audiofil minőségű kondenzátorokból, ellenállásokból épülnek fel, 12 dB/oktáv meredekséggel vágnak, így kevésbé zavarják egymást az egyes hangtartományok.

Meghallgatás (sztereó)

Házimozi hangalszettek tesztelésekor a pontosabb megítélés érdekében a frontsugárzókat sztereóban is meg szoktuk hallgatni, most is éltünk ezzel a gyakorlattal. Magyar CD-k közül választva először Tátrai Tibor – Szűcs Antal Gábor közös albumát tettük a lejátszóba. A latinos gitárdallamok életteli lüktetéssel váltak le a két T1-ről. A megpendített húrok feszesen izmos megszólalása mutatta a felső-közép tartomány gondos megformálást. Ezután Presser Gábor: Electromantic lemezéről a nyitó 2000 dioptria hatalmas lendülettel indított, mondhatni páros lábbal rúgta be az ajtót. A két hangfal a széles dinamikatartományt könnyedén, erőlködés nélkül járta be, lazán oda-vissza ugrálva a visszafogott és az agresszív hangerőszintek között. A szintetizátorok által lefedett széles spektrum végig kiegyenlített volt, lefelé egészen a masszív szubtartományig, melyet bizonytalankodás nélkül, jól kontrollálva hozott létre a két állódoboz.

A háromutas konstrukciójú hangfalak elkerülték azt a hibát, hogy elmaszatolódva, egymást zavaróan illesszék egymáshoz a különböző tartományokat. A szalagsugárzók precíz munkáját dicsérte a tiszta, átlátható felső harmad. Ez jól tetten érhető volt az Electromance magasból induló, lassan építkező dallamának finoman részletezett, transzparens megszólalásán. Ahogy előrehaladva egyre erőteljesebbé vált a zeneszám, úgy vették át fokozatmentesen a szerepet az alsóbb szegmenseket lesugárzó, szövött membrános hangszórók.

Zongora központú dzsessz albumokon (Diana Krall, Dave Brubeck) a hangszer testessége meggyőzőnek mutatkozott, és bár később más hangszereken (Jazz at the Pawnsop album, klarinétszóló) a rockzenén tapasztalt markánsság már egy kis nyers színezetet adott a hangzásnak, de ez nem lépte át azt a határt, hogy zavaróan befolyásolja az előadás élvezetét. A hangfalakat klasszikus, egyenlő oldalú háromszög elrendezésben hallgatva, precíz sztereó képet kaptunk. A kis létszámú zenekar tagjai jól behatárolhatóan helyezkedtek el, viszont kimozdulva az ideális “sweet point”-ból enyhe bizonytalanság lett úrrá az előadáson.

Meghallgatás (surround)

A mélyládát nélkülöző konfiguráció miatt olyan filmes alkotásokat kerestünk, melyek nem az irdatlan erősségű basszus tartománnyal akarják a nézőket lenyűgözni (földrengéses katasztrófa filmek, és világok pusztulását bemutató szuperhős mozik). Inkább itt is a precizitást és a kiegyensúlyozottságot szándékoztunk megvizsgálni. Akciófilmek közül korábban már sokszor néztük a The Book of Eli (Éli könyve) utcai tűzpárbajos jelenetét, most viszont egy új kedvencet találtunk a Free Fire (Kereszttűz) személyében. A végig egy helyszínen – egy elhagyott, lepusztult gyárépületben – játszódó film gyakorlatilag egy folyamatos, vég nélküli akciójelenet a legváltozatosabb kézi lőfegyverek használatával. Az öt hangsugárzó remekül jelenítette meg a zárt környezetben zajló eseményeket. A lövések direkt hangját keményen, határozott tranziensekkel képezték le. Minden lövésnél pontosan behatárolható volt, hogy a szereplő hozzánk képest hol, milyen pozícióban helyezkedik el. A fegyverek közvetlen dördülését követő, az óriási térben ide-oda verődő visszhangok remekül érzékeltették az épület dimenzióit. A kisméretű háttérsugárzók egyenrangú társai voltak a nagyobb frontoldaliaknak. Nem volt minőségi különbség az előttünk és mögöttünk zajló események hangjában, az öt hangfal teljesen homogén hangteret épített fel körénk. A betongerendákba, acélkorlátokba, lépcsőkbe csapódó, vagy azokon gellert kapó lövedékek karakteres hangja nem hagyott kétséget afelől, hogy a szett kiváló illúzióteremtő képességgel rendelkezik. Az akciók alatti, vagy azok szüneteiben elhangzó párbeszédeket ugyancsak kimunkáltan tárta elénk. Cillian Murphy higgadt megszólalásai, Sharlto Copley – szerepe szerinti – ripacskodó hisztériázása (akár a középről, akár oldalirányból) a háttérzajoktól határozottan elkülönülve, jól érthetően és tisztán hangzott.

A Jesus Christ Superstar – Live Arene Tour előadás a sztereóban hallgatott rockzenénél megismert hangzásvilágot idézte fel, megspékelve a körülöttünk zajongó közönség jelenlétével. A szólóénekesek és a kórus tagjai egyformán odatették magukat, előadásukra nem a finomkodó művészieskedés, hanem az erőteljes magabiztosság volt jellemző. Jézus (Ben Forster) és Júdás (Tim Minchin) karakteres, életerős szólamai egy percre sem engedték lankadni a figyelmünket. A színészgárda teljes szélességben bejátszotta a hatalmas színpadot, jól nyomon lehetett követni a mozgásukat. Az élőben játszó rockzenészek produkciója a kevés szóló lehetőségnél markánsan ki tudott teljesedni. Ugyanúgy, ahogy a 2.0 elrendezésben, most az 5.0 konfigurációban is megállta a helyét a két frontsugárzó, a szubláda hiánya ellenére is maradéktalan élményt tudtak nyújtani.

Értékelés

Az Airmotiv  hangfalszett magabiztosan nyújtotta ugyanazt a hangminőséget, melyet már természetesnek veszünk az Emotiva termékektől. A teszteléshez használt – célirányosan összeválogatott – filmes anyagokon nem éreztük a mélynyomó hiányát, de egy minden szempontból teljes értékű rendszer kiépítésekor feltétlenül ajánlott egy szubládával kiegészíteni. Kedvező ára miatt rendkívül jó ár/érték aránnyal rendelkezik. Bár a háttérsugárzók mérete, és wattban mérhető terhelhetősége jóval kisebb a frontsugárzókénál, ez nem érződött az összképen, a szett a meghallgatás alatt végig koherens produkciót nyújtott.

Műszaki adatok

Emotiva Airmotiv T1 álló hangfal

Emotiva Airmotiv C1 centersugárzó

Emotiva Airmotiv E1 falra függeszthető háttérsugárzó

Iránytű

Mérleg

+ Erőteljes, jó dinamikájú hangkép

+ A kisméretű háttérsugárzók maradéktalanul helyt álltak a precíz térleképzésben

+ A ribbon magassugárzóknak köszönhetően nyílt, tiszta felső tartomány

-A szögletes, merev dizájn nem elég elegáns

-A kínálatban szerepelhetne egy szubládával kiegészített akciós csomag is

Szubjektív vélemény

Forrás: AV-Online.hu